Régóta hozzászoktunk a társadalom fogalmához, és általában még csak nem is gondolunk annak jelentésére. Eközben a kutatók között ebben a tekintetben nincs konszenzus. A társadalom felépítését és funkcióit a különféle elméletekben néha diametrálisan ellentétesen határozzák meg. Ha figyelembe vesszük a fő értelmezéseket, megkülönböztethetjük a társadalomra jellemző számos sajátosságot.
A társadalom mint rendszer jellemzői
Az interpretációk sokfélesége ellenére vannak bizonyos keresztezési pontok, amelyek lehetővé teszik, hogy az alapelvek alapján többé-kevésbé világos képet alkossanak a társadalomról.
Például a társadalom felépítésének és funkcióinak meghatározásakor a legtöbb kutató egyetért azzal, hogy a társadalom szükségszerűen valamilyen alapon egyesült embercsoport. Sokan mint alapvető elem megkülönböztetik a területi hovatartozást, és ezt nevezik annak fő alkotó tényezőjének. Ennek ellenére a társadalmat nevezhetjük munkacsoportnak, iskolai osztálynak, vagy például egy gyöngymunka körének. Tehát mondhatjuk, hogy az egyesítő kritérium lehet az érdekek közössége, egy bizonyos ideológia elválasztása és más külső körülmények.
A társadalom funkcióit befolyásoló, ugyanolyan fontos tényezőnek nevezzük az adott társadalom elemei közötti mély belső kapcsolatot. Az ilyen rendszereken belül mindig kialakul egy bizonyos hierarchia, kialakul a függőségek rendszere.
A fentiek összefoglalásaként elmondhatjuk, hogy a társadalom egyfajta szerves egység, történelmileg kialakult vagy bizonyos külső tényezők befolyása alatt.
Mi hozzájárulhat a társadalom kialakulásához?
- A munka jellemzői.
- Földrajzi helyzet.
- Vallási hiedelmek.
- A bőr színe.
- Használt nyelv.
- Kulturális értékek.
- Ideológiai helyzet.
A szerkezet meghatározásának nehézsége
Első pillantásra a társadalom funkciói, valamint kialakulásának sajátosságai meglehetősen egyszerű és érthető jelenségnek tűnnek. Ennek ellenére sem ebben az értelemben nincs konszenzus. A fő nehézség abban rejlik, hogy a Földön számtalan társadalom létezik, amelyek mindegyikének megvan a maga hierarchiája, saját törvényei és koncepciói.
Az Auguste Comte felépítésének pillantása
Ezt a szempontot tekintik az egyik legoptimálisabbnak és a legtöbb társadalomban alkalmazhatónak. A francia gondolkodó csak a rendszer három elemét azonosította, három szervkészletet, amelyek bizonyos funkciókat hajtanak végre.
- Szabályozási vagy más források szerint igazgatási. Ez az elemkészlet a társadalom és vezetése egyfajta csúcsa. Az állam vonatkozásában helyénvaló hatalmi struktúrákról beszélni, a kisebb társadalmaknak is van saját vezetőjük vagy több ember, aki vezetői tevékenységet folytat.
- Production. A társadalom ezen részén elmondhatjuk, hogy az elemek összessége nyugszik. Ez egyfajta közvetítő egy adott szerkezet felső és alsó rétege között.
- Distribution. Auguste Comte szerint a piramis alsó része, amely társadalmat alkot.
Marx nézet a dolgokról
A Capital szerzője a társadalom felépítését és funkcióit kissé másképp látta. A filozófus csak két fő csoportot azonosított: alap- és felépítmény. Az elsőnek Marx és követői a gazdasági komponenst alkotó elemeket, a másodiknak pedig a többi elemet tulajdonították. Egy olyan összetett rendszer működéséről, mint a társadalom, ez a kutató azt állította, hogy a felépítményt az alap alkotja.
Mire van szükség a társadalomhoz?
A társadalom fő funkcióit azok működési feltételei határozzák meg. E tekintetben az elsődleges cél olyan környezet megteremtése, amely kényelmesen kielégíti a szerkezet minden elemének igényeit. Természetesen ez még nem minden. A társadalom fő funkciói a következők:
1. Alkalmazkodás
A rendszer alkalmazkodni képes minden külső körülményhez, hogy megőrizze magát. A környezeti tényezők befolyásolják a társadalom kialakulását, és fordítva.
2. Célok beállítása
Bármely társadalom olyan rendszer, amelynek munkája egy bizonyos eredmény elérésére irányul.
3. Koordináció
Minden egyes, a társadalomba belépő egyénnek van egy bizonyos érdekcsoportja, amely egy társadalmat alkot, és egyidejűleg annak is alakul.
4. Stabilizálás
Mindegyik társadalomnak megvan a maga ideáljainak, értékeinek és meggyőződésének rendszere, amely a fő formáló tényező. Egy ilyen rendszer részévé válva az egyén illeszkedik saját tudatához a kialakult keretbe.
Általában a modern társadalom funkcióit a külső feltételek határozzák meg. Minden rendszer alkalmazkodik bizonyos tényezőkhöz, megszerezve bizonyos tulajdonságokat a konkrét célok eléréséhez és az igények kielégítéséhez. Az ellenségeskedés kapcsán például egy társadalom védő funkciót tölthet be, vagy fordítva: megpróbálhat egy másik társadalmat vagy egy egyént elpusztítani.
Annak érdekében, hogy a rendszer teljes mértékben működjön, annak kiegyensúlyozottnak, hierarchikusan elosztottnak kell lennie, és valamilyen fő, alapvető célkitűzéssel kell rendelkeznie, amely hozzájárul az egyének természetes egyesüléséhez. Ami a külső feltételeket illeti, ezeknek nem kell kivételesen kedvezőnek lennie a társadalom fejlődéséhez. E folyamat katalizátora néha csak külső nyomás. A társadalom ebben az esetben egy ingerre adott reakció eredményeként alakul ki.
A társadalmat leggyakrabban állami egységként értik, de a valóságban ez a meghatározás számos társadalmi csoportra kiterjed, kezdve a család körétől az etnikai csoportokig és a világ lakosságának egészén. Ebben a tekintetben minden egyes társadalomnak megvan a maga megfelelő szervezeti felépítése, a meghatározott funkciókat ellátó szerepek meghatározott eloszlásával.
