A 19. század óta a hitelfelvételt szinte valamennyi demokratikus kormány számára fontos bevételi forrásnak tekintik.
Ez a bevétel növelésének alternatív módja. Ez az az eszköz, amellyel költségvetési hiány esetén finanszírozzák az állami kiadásokat.
Manapság az állami finanszírozás szokásos módszerévé vált a kormányoktól történő kölcsönzés.
Ábra. 1 Az államadósság és a GDP aránya a különféle országokban.
Külső és belső adósság
A kormány vizeket vehet fel bankoktól, szervezetektől és magánszemélyektől az országon belül, vagy nemzetközi intézményektől és külföldi állampolgároktól vészhelyzet esetén.
A belföldön kapott kölcsönöket belső adósságnak, más államoktól vagy nemzetközi alapoktól származó kölcsönöket külső adósságnak hívjuk.
A kölcsönzött pénzeszközök felhasználásáért a kormány a tőkeösszeg mellett rögzített kamatot fizet rendszeres időközönként vagy az időszak végén, a kamatfizetés mellett.
Kölcsönzött pénzeszközök felhasználása
Az államadósság formájában gyűjtött források különféle célokra használhatók fel.
1. A költségvetési hiány fedezése
Az állami hitelfelvétel a költségvetési hiány kiküszöbölésére szolgál. A modern kormányoknak nincs nagy felhalmozott készpénzes egyenlege. A költségvetési hiány szinte minden országban a korunk valósága. A pénzgazdálkodás elve ragaszkodik ahhoz, hogy az állam éves kiadásait az éves jövedelem fedezze. De különféle körülmények miatt az adó- és nem adóforrásokból származó nyereség kevesebb lehet a tényleges költségeknél. Ilyen körülmények között a kormány az adóbeszedés előtti rövid lejáratú hiteleket felhasználja a költségvetési hiányok áthidalására.
2. Katasztrófakezelés
Az árvizek, földrengések és egyéb természeti katasztrófák költségvetési hiányokat is okozhatnak. A harcos országokban nagy külső adósságok keletkeznek. A modern vita drága ügy. A háború alatt a kormány rendelkezésére álló összes erőforrás nem elegendő a hatalmas katonai költségek fedezéséhez.
További adók bevezetése vagy bizonyos határokon túli adómérték-emelés katasztrofális következményekkel jár a gazdaság számára. Ezért a kormány külső kölcsönöket von fel katonai kiadások fedezésére.
3. Az infláció és a munkanélküliség elleni küzdelem
A depressziót és a munkanélküliséget általában az alacsony gazdasági aktivitás eredményeként a tényleges kereslet hiánya okozza.
A kölcsönökből finanszírozott kormányzati kiadások növekedését fejlesztési projektek létrehozására és fenntartására használják fel a gazdasági válságok enyhítésére.Keynes a depresszió kezelésének legjobb módjaként az adózás helyett a hitelfelvételből finanszírozott kormányzati kiadások növelését javasolta.
4. A gazdasági fejlődés felgyorsítása
A tőkehiányos gazdaság fejlődése általában a kölcsönzött pénzeszközektől függ a különféle projektek finanszírozására és a gazdaság termelési kapacitásának növelésére.
Az ilyen beruházások erősítik a termelési bázist, és növelik az áruk és szolgáltatások előállítását. A jövőben az állam speciális nehézségek nélkül gyűjthet pénzt az államadósság kiszolgálására és kifizetésére a gazdasági növekedés eredményeként kapott jövedelem rovására.
5. Szociális projektek finanszírozása
Az államadósságot olyan társadalmi projektek finanszírozására, létrehozására és fejlesztésére használják - oktatás és egészségügy, amelyeket nem lehet fedezni olyan szokásos forrásokkal, mint az adózás.
Az államadósság kiszolgálása és visszafizetése
A kölcsönök visszafizetése vagy ennek elmulasztása egyfajta ellenőrzés a kormányzati kiadások tervezetlen természetének.
Ugyanúgy, ahogyan az egyén felel a saját adósságának megfizetéséért, az államok kötelesek visszafizetni az általuk igénybe vett kölcsönöket. A kormánynak meg kell találnia a hitelkötelezettségének teljesítéséhez szükséges forrásokat.
Az ország pénzügyi kötelezettségeinek halmozott nagysága demoralizáló hatással van a népességre, az államadósság kiszolgálásával és megfizetésével kapcsolatban felszámított adóteher mellett.
Hitel-visszafizetési módszerek
A hitelezőkkel történő elszámolások esetén az államnak lehetősége van a következő módszerek alkalmazására:
- az államadósság elutasítása;
- return;
- átalakítás vagy átalakítás;
- adósság-kötelezettségek visszaváltása;
- infláció vagy devizanövekedés;
- soros kötvények visszafizetése;
- terminális járadék;
- felhalmozási alapok létrehozása és felhasználása.
Az államadósság alóli mentesség
Az adósságterhek enyhítésének egyik egyszerű módja annak felmondása. A kormány nem hajlandó visszafizetni a kölcsönt és kamatot fizetni. Inkább az adósság megsemmisítése, nem pedig a visszafizetése.
Ez nemkívánatos, és ritkán gyakorolják. A lemondás aláássa a kormányba vetett bizalmat. Azok az országok, amelyek megtagadják a külső államadósság visszafizetését és kiszolgálását, el fogják veszíteni hitelképességüket. És a jövőben az államnak nagyon nehéz lesz ésszerű kamatú kölcsönt szerezni a nemzetközi tőkepiacon.
Ez is erkölcstelen, mivel a kölcsönt a közösségben jövedelmet kereső összes személy forrásaiból szerezzék. Szélsőséges esetekben a kormányt arra lehet kényszeríteni, hogy feladja belső vagy külső adósságkötelezettségeit.
Az államok közötti hitelkapcsolatok történetében ezt az intézkedést a katonai puccsok, forradalmak vagy felszabadítási háborúk eredményeként hatalomra kerülő kormányok használtak. A függetlenség után az Egyesült Államok nem volt hajlandó fizetni Anglia és Spanyolország tartozásait. Szovjet Oroszország 1917-ben - a cári kormány belső és külső kötelezettségeinek megfelelően.
Az államadósság visszafizetésének és kiszolgálásának valamennyi módszeréből a kudarc a legszélsőségesebb intézkedés.
visszatérés
Ezzel a módszerrel a régi adósságot az ország kormánya által a korábbi kötelezettségek vagy rájuk fizetett kamatok lejáratakor felvett új kölcsönök rovására kell visszafizetni. Az állam, amelynek nincs eszköze az adósság visszafizetésére, ugyanolyan feltételek mellett új kötvényeket bocsát ki és helyettesíti. Ez ideiglenes mentességet biztosít a kötelezettségek alól, nem rontja az ország hitelminősítését, és további időt biztosít a források gyűjtésére.
Az államadósság kiszolgálásának költségei ebben az esetben az új értékpapírok kibocsátásával járó költségek összegével növekednek.
Konverzió vagy konverzió
A konvertálás szintén visszatérési módszer. Ez a folyamat a régi kötvények cseréjére újakra. Ebben az esetben a cél az új hitelmegállapodás szerinti előnyök megszerzése. Például a kamatlábak csökkenése, a fizetési ütemterv változása és egyéb részletek.
A törlesztéssel ellentétben az átváltás valójában az államadósság kiszolgálásának költségeinek csökkentésének módja.
Adósság visszavásárlása
A módszer az állampapírok visszavásárlásából vagy a nyílt tőzsdén végzett műveletekből áll.
Ha túl többlet jövedelem, akkor az ország költi saját hiteleinek saját államkötvényeinek megvásárlására. Ez a módszer széles körben elterjedt a belföldi államadósság kötvényeinél, amelyek szolgáltatásai lehetővé teszik a korai visszafizetés lehetőségét.
Infláció vagy devizanövekedés
A kormány új adósságkibocsátással vagy a régi valuta leértékelésével is kifizetheti adósságait. Ez a módszer lehetséges a nemzeti államadósság visszafizetésére. De rendkívül negatív hatással van az ország gazdaságra, inflációs helyzetet teremtve benne.
A belföldi adósság ilyen módon történő felszámolása aláássa az állam bizalmának hitelt. A jövőben számára nehéz lesz pénzt kölcsönözni a hazai tőkepiacon.
A soros kötvények visszafizetése
Ez egy olyan módszer, amelyben egy részét évente visszafizetik a költségvetési bevételekből oly módon, hogy egy adott időszak alatt a teljes adósság megszűnik.
E módszerrel összhangban a kormány évente előírja az adósság kis részének törlését. Ez a módszer csak akkor lehetséges, ha a kormány többlet költségvetéssel rendelkezik. A visszafizetési folyamat végrehajtása érdekében a kibocsátott kölcsönöket visszafizetési határidejüknek megfelelően adják ki.
Terminál járadék
E módszer szerint az államadósság fedezésére éves költségvetési kiadásokat terveznek. A visszaváltásra egyenlő részben kerül sor, amely tartalmazza mind a kamatot, mind a tőkeösszeget. Ezt az éves visszafizetési módszernek is nevezik.
Megtakarítási alapok létrehozása
Az összes állami bevétel egy részét speciálisan létrehozott alapokba utalják. A bennük felhalmozódott összeget az adósság kifizetésére használják. Ez az adósságfizetés legszisztematikusabb és legjobb módja. Egyszerűen fogalmazva: ez egy alap létrehozása és fokozatos felhalmozása, amely elég lesz:
1. Rendszeres államadóssági szolgáltatások.
2. A hitelkötelezettségek teljes teljesítése a megállapodás szerinti időszakon belül.
Tegyük fel, hogy a kormány államkötvényeket bocsát ki olajfinomító építéséhez. Ezek az értékpapírok tíz év alatt visszaválthatók. Ugyanakkor alapot hoznak létre az államadósság fedezésére. A benzin vagy annak egy részének jövedéki adója felhalmozódik az alap számláján. Az üzem építése során elegendő lesz a banki kamatokkal járó adóbevétel a kezdeti adósság kifizetésére.
Ezt a módszert a világ számos országában széles körben alkalmazzák. Ennek egyik hátránya, hogy a pénzügyi válság idején a kormány felhalmozott pénzeszközt habozás nélkül felhasználhatja más célokra.
Jogi szabályozás
Az államadósság több mint egy évszázada a legtöbb ország költségvetésének szerves része. Az ország és a hitelezői közötti kapcsolatok jogi szabályozását a nemzeti törvények szabályozzák. Az Orosz Föderáció államadósságának kiszolgálását az ország költségvetési kódexének 119. cikke szabályozza.
