Az élet orientációját, a reflexiót, a cselekedeteket és az emberi viselkedést a világnézet határozza meg. Ez egy meglehetősen bonyolult filozófiai koncepció, amely lefedi az emberi létezés pszichológiai, kognitív, logikai és társadalmi szféráját. A különböző tudományok ezt a jelenséget saját maguk határozzák meg, a filozófia arra törekszik, hogy egyesítse az összes létező megközelítést, létrehozva egy integrált koncepciót.
A világkép fogalma
Az emberi tudat komplex felépítésű, amelynek alapvető része a világkép. A világnézet fő típusai a személyiség fejlődésével alakulnak ki, és szerves részét képezik a karakternek. Ez egy ember koncentrált gondolata a világról, annak tapasztalatairól, kognitív készleteiről.
A világkép általánosító kategória, amely a filozófiában azt jelenti, hogy az ember elméleti alapot szerez az életre vonatkozó ötletekben. Ez magában foglalja az ember megértését a létezés globális kérdéseiről: az élet értelméről, a boldogság fogalmáról, arról, mi a jó és a rossz, mi az igazság, stb. Ezek az egyén létének legfontosabb alapelvei.
A világnézet jelei
Ugyanakkor a világnézetnek a kifejezett szubjektív jelleg ellenére történelmi és társadalmi vonatkozásai vannak, ezért ez a jelenség az emberi faj egészének jeleként szolgál, és objektív, általános jelekkel rendelkezik. A világnézet fő jellemzője integritása, komplex formáció, társadalmi és egyéni emberi tudat egy formája. Ezt az általánosítást is jellemzi, mivel a tapasztalatok alapján az ember egyetemes következtetéseket von le, magyarázva az univerzumot.
struktúra
Mivel a világnézet komplex formáció, több szintet különböztetünk meg benne, közülük legalább kettőt: ezek az elméleti és gyakorlati rendű világképek típusai. Az elsők a világ létének általánosabb elveinek absztrakt megértése eredményeként jönnek létre, amelyek általában képzés, filozófiai és tudományos ismeretek során alakulnak ki, az utóbbi a világ dolgok rendjéről spontán kialakult ötletek, amelyeket az egyéni tapasztalat határoz meg. Az alkatrészek világnézet struktúrák ezek a tudás, érdekek, törekvések, alapelvek, eszmék, sztereotípiák, normák, hiedelmek.
A világnézet, annak típusai és formái annak eredményei, hogy az ember megérti a környező valóságot. A fő szerkezeti elemek a világ felfogása és a világ megértése, mint a valóság elsajátításának két alapvető módja.
Világnézet - az ismeretek eredménye az érzékek, észlelések és érzelmek segítségével. A megértés az objektív és a szubjektív világ tények logikus, racionális megértésének eredménye.
A kialakulás komplex folyamata
Az ember nem születésekor kap különféle világképeket, csak in vivo formálható. A szocializáció közvetlenül kapcsolódik a világkép kialakulásához. Amikor egy ember egyetemes emberi és filozófiai kérdéseket tesz fel, akkor a világkép formálódni kezd. Ez egy összetett folyamat, amely egyidejűleg több síkon zajlik le. Egy ember tapasztalatokat halmoz fel, és benne alakulnak az ismeretek, érdekek és készségek, mindez a világnézet alkotóelemeivé válik.
A világkép kialakulásának fõ pontja a társadalmi hely keresése, itt fontos szerepet játszik az önértékelés és a személyiségorientáció. Fokozatosan rögzül a világ és az abban rejlő értékelési rendszer, és a hiedelmek és ötletek kategóriájába kerül, amelyek képezik a világkép alapját.
A világkép kialakulásának folyamata hosszú, és talán még végtelen is. Gyerekkorban kezdődik, amikor az alapvető életötleteket megfogalmazzák és a sztereotípiák kialakulnak. Az ifjúságban megjelenik egy olyan elvrendszer, amely az emberi cselekedetek alapját képezi, és felnőttkorban megtörténik a világkép kristályosodása, annak tudatosítása és javítása. Ez a folyamat egész életen át tarthat. Az oktatás fontos szerepet játszik. A világnézet kialakulásának különféle módjai és típusai vezetik a tényt, hogy számos formája és lehetősége van.
Hagyományos világnézet
A tágabb világkép egy világkép, az első lépésekben spontán módon alakulhat ki, az élettapasztalatok alapján, de általában ki vannak téve a társadalmi befolyásoló tényezőknek, mindenekelőtt a családnak van a legfontosabb befolyása.
Hagyományosan az a szokás, hogy megkülönböztessük a világnézet ilyen típusait, mint a szokásos, filozófiai, tudományos, történelmi, vallási, mitológiai. Kísérleteket tesznek különbségre a típusok különféle okokból, például egy optimista és pesszimista világkép, ésszerű és intuitív, szisztematikus és kaotikus, esztétikai szempontból. Számtalan ilyen példa lehet.
Mitológiai világkép
A világ primitív tudatosítása és asszimilációja különféle formákat és típusokat öltött, az emberek világképe ezek alapján alakult ki. A világ mitológiai elképzeléseit a szinkretizmus és a metaforikus forma jellemzi. Oszthatatlan formában egyesítik a hiedeket, a tudást, a hiedeket. Ezért nőtt a tudomány, a vallás, a filozófia mítoszokból egy időben.
A mitológiai világkép a közvetlen tapasztalatokra épül, az ember még a megjelenés idején sem tudott mélyen behatolni a dolgokba, de válaszokra volt szüksége a létezés kérdéseire, és létrehoz egy magyarázó rendszert, amelyet mytopoetikus formában helyez fel.
A mitológiai világkép kevésbé jellemzi a tudást, és nagyobb mértékben a reprezentációt és a hitet. Ez tükrözi az ember ellenállhatatlan függését a természet erőitől. A mitológiai ötletek az primitív antikvitákból származnak, ám ezek nem tűnnek el a modern ember életéből - a társadalmi mitológia ma a legegyszerűbb magyarázó mechanizmusokat alkalmazza. Mindegyikünk saját fejlesztésünk során átjut a mitológiai tudás szakaszán, és a mitológiai világkép elemei relevánsak minden történelmi korszakban.
Vallási világkép
A mitológiai világkép helyébe a világ vallási képe lép. Nagyon sok közös, de a vallási világnézet az emberi fejlõdés magasabb szintje. Ha a mitológiai csak szenzoros képeken alapult és attitűdben fejeződött ki, akkor a vallás logikus észlelést ad az érzékszervi észleléshez.
A vallásos világkép létének fő formája a hit, és éppen ezen az alapon épül fel a hívő világ. Válaszokat ad a személyeknek a lét alapvető kérdéseire, nemcsak az érzelmekre, hanem a logikára támaszkodva. A vallási világnézet már tartalmaz ideológiai elemet, megállapítja az okozati összefüggést a jelenségek, az emberek cselekedetei és a világ között.
A vallásos világkép főbb típusai - a judaizmus, az iszlám, a kereszténység, a buddhizmus - a világ különböző képeit és az ideálokat testesítik meg. A vallás, szemben a mítosztal, nem csak magyarázza a világot, hanem bizonyos viselkedési szabályokat is diktál. A világ vallásos képe morális eszményeket és normákat tartalmaz; ez a világkép már épül az élet értelmével, az egyén helyével és jelentőségével kapcsolatos kérdésekre adott válaszok során.
A vallási világnézet központi helyét Isten személye és gondolata tartja, minden jelenség forrásaként szolgál, és a fő magyarázó érvként szolgál.Az embernek a vallásosság megvalósulásának egyetlen formáját kínálják fel - a hit, vagyis annak ellenére, hogy a vallásos szövegekben van logika, a hívõ világának képe még mindig érzelmeken és intuíción épül.
Történelmi világkép
Az emberiség a fejlődés folyamatában jelentős változásokon megy keresztül a hozzáállásban és a kilátásokban. Ebben a tekintetben különféle történelmi korszakok világképéről beszélhetünk, amelyek a domináns világnézethez kapcsolódnak. Az ókor tehát az esztétikai és filozófiai eszmék uralkodásának ideje. Ezek a személyek fő referenciapontjai a világ felfogásában.
A középkorban a vallási világkép uralkodik, a hit a világmegértés forrássá válik, és válaszokat ad a legfontosabb kérdésekre. A modern időkben a világkép kialakulásának alapja a világ tudományos képe, a természettudományok pedig a felmerülő kérdések feltevéseikkel és hipotéziseikkel összhangban álló kérdésekre válaszolnak.
A 19. század a többpólusú kép kialakulásának ideje, ezzel párhuzamosan számos filozófiai és tudományos koncepció van, amelyek az emberek fő ideológiai alapelvévé válnak. A 20. században a világnézetek mozaikja csak növekszik, és ma látható, hogy ezek különféle alapokon alakulnak ki - a mitológiai és a tudományos között.
Rendes világkép
A világnézet legegyszerűbb fajtája a hétköznapi, amely ötvözi a mindennapi élet gondolatait. Ez a tudatosság olyan része, amely közvetlenül következik az ember tapasztalatából. A világ érzékszervi-érzelmi felfogása alapján alakul ki.
A mindennapi világkép ötleteinek fő forrása - a gyakorlati tevékenységekben való részvétel, a munka és a társadalmi tevékenység. Az ember megfigyeli a környező valóságot: a természetet, más embereket és magát. Megalapítja azokat a törvényeket, amelyek a hétköznapi világkép kiindulópontjává válnak. Gyakran azt is nevezik a józan észnek. A mindennapi világkép jellegzetes vonása a hagyomány. Manapság a média felelős annak kialakulásáért, és a sztereotípiák jelentik a létezés fő formáját. Gyakran babonák formájában valósul meg, mivel nemzedékekről nemzedékekre átadott ötletekre épül, amelyeket a tudomány vagy a gyakorlat nem mindig erősít meg.
Filozófiai világkép
Az élet értelmének, a létezés alapjainak és az ember céljának gondolatai vezetnek bennünket egy filozófiai világkép kialakulásához. Folyamatosan fejlődik és bővül, mint minden elméleti ismeret, új gondolatokkal gazdagítva. A filozófiai világkép jellegzetes vonása, szemben a mitológiai és vallási tudáson alapszik. A filozófia a világ objektív ismeretéből származik, de szubjektív módszerrel - reflexióval - értelmezi őket. A filozófiai gondolkodásmódra is jellemző, hogy a logika törvényeire támaszkodik, miközben kategóriáikkal és fogalmaikkal működnek. A filozófiai világnézetet a szisztematika jellemzi, az érzékelési tapasztalatok helyett a megismerés vezető módszere a reflexió.
Filozófiai világkép A formáció három evolúciós fázisa telt el:
- kozmocentrizmus, amikor válaszokat kerestek az univerzum eredetével kapcsolatos kérdésekre;
- teocentrizmus, minden dolgának alapvető oka az Isten;
- antropocentrizmus, amikor az ember problémái előtérbe kerülnek, ez a szakasz a reneszánsz idejétől a jelenig tart.
A filozófiai világkép főbb típusai: idealizmus és materializmus. Az emberiség hajnalán merültek fel. Az idealista világkép az ideális alapelvet tartja a világ fő alapelvének: spirituális, mentális, mentális jelenségek. A materializmus éppen ellenkezőleg, az elsődleges alapelvre vonatkozik mint anyagra, azaz a dolgokra, tárgyakra és testekre. A filozófia tehát nemcsak megérti az emberek földi helyére és annak jelentőségére vonatkozó kérdéseket, hanem a világ elsődleges forrásait is tükrözi.
A filozófia másfajta világnézetét szintén megkülönböztetjük: agnosticizmust, szkepticizmust és magánszemélyeket: pozitivizmus, irracionalizmus és racionalizmus, egzisztencializmus és mások.
Tudományos világkép
Az emberi gondolkodás fejlesztése során újfajta világnézet jelenik meg. A világ tudományos magyarázatát a szervezetével és felépítésével kapcsolatos általános ismeretek formájában nyújtják be. A válasz arra törekszik, hogy megválaszolja az ésszerű és ésszerűség kérdését.
A tudományos világkép megkülönböztető vonásai: szisztematikus és integritás, logikán alapulnak, nem pedig hiten vagy érzésen alapulnak. Kizárólag a tudáson alapul, ráadásul ellenőrizve és megerősítve, vagy logikai hipotéziseken. A tudományos világkép megválaszolja a tárgyi világ létezését szabályozó törvények kérdéseit, de más fajokkal ellentétben nem tükrözi az iránti attitűdöt.
Mivel a világnézet mindig értékek és életvitel útján valósul meg, a tudomány kognitív tartalékot hoz létre, amely a viselkedés alapjául szolgál.
