A vagyoni károk megtérítése az egyik legszemélyesebb kérdés, amelyet a kerületi és választottbíróságok vizsgálnak. A kár megtérítésének eljárását a polgári törvény határozza meg.
A kárért való felelősség feltételei
A polgári törvénykönyv 1064. cikkének második része kimondja, hogy a vagyon vagy más típusú károk megtérítéséhez való jog megteremtéséhez számos feltétel szükséges. Mindegyiket hiba nélkül meg kell figyelni. Egyikük hiánya a kártérítési igény érvénytelenségét vonja maga után.
A vagyon vagy más típusú kár megtérítésének általános feltételei a következők:
- Az elkövető hibája.
- Viselkedésének jogellenessége.
- Okozati összefüggés jogellenes tevékenysége és a felmerült kár között.
Vagyoni vagy más típusú kár az áldozat vagyonának vagy a személyes haszonnak a törvény által védett csökkentése vagy alóli mentesség. Az egyénnek okozott károk kifejezése az állampolgár méltóságának és becsületének mérséklése, munkaképességének csökkentése, vagy sérülés vagy betegség következménye, a szerzők jogellenes elsajátítása egy kívülálló által és így tovább.
A vagyoni kár fogalma
Az ilyen típusú károk az áldozatok anyagi vagyonának a saját hibáján alapuló megsértésében fejeződnek ki, amelynek eredményeként az állampolgár bizonyos veszteségeket szenved az ő tulajdonában lévő vagyontárgyak területén.
A vagyoni károkat készpénzben fejezik ki. Ha a károkat nem veszteség formájában fejezik ki, akkor azokat nem lehet megtéríteni. Ezért lehetetlen kompenzációt kapni a felmerült következményekért, ha azokat nem lehet rendezni. Az egyetlen kivétel az erkölcsi károk.
A Ptk. 1064. cikkének második része meghatározza a vagyoni és személyi károkért fennálló felelősséget. Vagyon esetén kártérítést lehet fizetni a ténylegesen okozott károkért és a profitkiesésért.
A Polgári Törvénykönyv 1083. Cikkének második részében megállapításra kerül, hogy a megtérítendő vagyoni és anyagi kár összegét a bíró a károsult anyagi helyzete alapján csökkentheti. Az okozott kár összegének beszedése alóli mentesség csak akkor történik meg, ha maga az áldozat volt a káros. Ha a károkat szándékosan okozták, akkor a megtérülés mértéke nem csökken.
A mulasztás jogellenes, ha hivatalos álláspontja vagy a törvény alapján bizonyos tevékenységeket kellett végrehajtani, ami nem történt meg. Például a 127. cikk meghatározza, hogy egy személy veszélybe kerülése bűncselekmény, ezért a vagyonkár egy büntetőügyben is megtéríthető. Ha valamely személyt büntetőjogi felelősségre vonják, polgári peres eljárás indítható ellene kártérítés megszerzése érdekében.
Bizonyos esetekben a vagyoni kár okozása nem törvénytelen. Az ilyen esetek magukban foglalják a szükséges védelmet. Az 1066 cikk második része meghatározza, hogy a szükséges védelem által okozott károkat nem lehet megtéríteni. Ebben az esetben a védelem határainak túllépésekor, amely vagyoni károkat okozott, az állampolgárnak hibát meg kell térítenie.
A jogellenes cselekmény ugyanakkor nem is az a kár, amelyet valamely személy a feladatainak közvetlen teljesítése eredményeként okozott.Például tűzoltáshoz vagy segítségnyújtáshoz.
Bűn és okozati összefüggések
A következő fontos feltételek, amikor a vagyoni kár megtérítése iránti igény jogos: a bűntudat és a cselekvés (tétlenség) és a következmények közötti kapcsolat.
A jogszabályok elkülönítik azokat az eseteket, amikor az áldozat köteles bizonyítani a bűnösségét, és azokat az eseteket, amikor a bűnösnek kötelessége bizonyítani ártatlanságát. Például, ha egy jogi személyt felelősségre vonnak, akkor egy axióma van, hogy egy szervezet alkalmazottja bűnös harmadik személyeknek okozott károkat.
Az 1064. cikk második része szerint a bűnös személy mentesül a kár megtérítése alól, ha bizonyítja, hogy a károkat nem az ő hibája okozta. A munkaviszonyok esetében példa erre a felszerelés lebontása egy olyan alkalmazott által, akit a munkáltató nem tartott jó állapotban.
A polgári törvénykönyv 1081. Cikke második részének rendelkezései szerint az a személy, aki másik személynek vagyontárgyát megtérítette, jogosult regressziós peres eljárást benyújtani az elkövetővel szemben. Az 1080. cikk második része kimondja, hogy a kollektív kár együttes felelősséggel jár.
Felelősség a szervezetek, állami szervek vagy tisztviselőik által okozott károkért
A 1069. cikk második része meghatározza, hogy a szövetségi vagy önkormányzati hatóság általi vagyoni károk esetén teljes kártalanítás jár, ha azt bírósági határozat állapítja meg. Az 1064. cikk második része kimondja, hogy az áldozatnak okozott kár megtérítésére az elkövető pénzügyi forrásait közös alapon fizetik ki. Ha ez a pénz nem elegendő, a megfelelő szintű (helyi, regionális vagy szövetségi) pénztár a hiányzó részben vállalja a kiegészítő felelősséget.
A Vámkódex 1070. cikkének második része szerint a jogellenes ítélet, letartóztatás, bírság kiszabása stb. Által okozott kár is megtérítésre kerül. Ebben az esetben a kárt a megfelelő költségvetés pénztárából térítik meg. A testület (szervezet) hibáját és a kártérítés tárgyát képező vagyoni kár összegét a bíróság határozza meg.
Felelősség a cselekvőképtelen személyek által okozott károkért
A törvény normái szerint az olyan személyeket, akik egészségügyi problémák vagy egyéb eltérések miatt nem tudnak cselekedeteikről, valamint kiskorú állampolgárokat inkompetenciának kell minősíteni.
Mivel objektív okok miatt nem tehetnek felelõsségüket tevékenységükért, a jogi képviselõk (beleértve az anyagi anyagokat is) viselik törvényes képviselõiket. Ezt a Polgári Törvénykönyv 1073 és 1078 cikkelyének második része rögzíti. A szülõk vagy gondviselõk csak akkor mentesülnek a károk alól, ha az osztályuk ártatlanságát bizonyítják. Ha a tizennégy és tizennyolc éves kortól kiskorú bűncselekmény által okozott vagyoni károkról beszélünk, a bűncselekményt a bíróság részben vagy egészben elítélheti az elkövetőre.
Azok a személyek, akik képesek voltak képessé válni (alkohol, kábítószerek stb. Használatával), nem mentesülnek a károk megtérítése alól. Ha a kárt okozó személynek olyan mentális rendellenessége volt, amelyet az orvosi személyzet nem vett fel nyilvántartásba a törvényes képességű rokonuk nem megfelelő kezelése miatt, a kár megtérítésének kötelezettsége a fogyatékkal élő rokonoké.
Felelősség a fokozott veszélyforrásból származó károkért
A Polgári Törvénykönyv 1079. Cikkének második része kimondja, hogy a fokozott veszélyforrásokat (járművek, mechanizmusok, mérgek, robbanóanyagok stb.) Használó polgároknak és jogi személyeknek meg kell téríteniük a forrás által okozott károkat. A felelősség alóli mentesség csak akkor lehetséges, ha az áldozatot bűnösnek találják, vagy vis maior miatt.
Ugyanez a norma tartalmazza az ilyen források hozzávetőleges listáját.A lista hiányos, mivel állandóan új típusú tárgyak jelennek meg, amelyek potenciálisan ártalmasak az állampolgárok számára. Az ilyen forrás által okozott kárért felelõsségre vonható a negatív következmények kezdete, valamint a cselekvés és a kár összekapcsolódása. Az oka hibája nem számít.
A polgári törvénykönyv 202. cikke és 401. cikke első része szerint a vis maior olyan rendkívüli körülmény, amely nem a káros cselekmény hibájából merült fel. Ez a lista tartalmazza a természeti katasztrófákat, ellenségeskedéseket, blokádokat és egyebeket.
Az alperes a súlyos veszélyforrások által okozott vagyoni károk megtérítése iránti kérelemben a tárgy tulajdonosa vagy más személy, aki a kár idején ártalmatlanította azt.
Ha az eljárás során megállapítást nyer, hogy a sérülés időpontjában a veszély forrása egy másik személy illegálisan (lopott, ellopott stb.) Volt, akkor a hibát arra a személyre kell kinevezni, akinek a birtokában a bűncselekmény időpontjában állt.
Ha a károkat a veszélyforrások kölcsönhatása (például egy közlekedési baleset) okozta, a felelősség az a személy, akinek a hibáját be kell bizonyítani. Kölcsönös hiba esetén a kár nem téríthető meg.
Ha az alperes hibája az áldozat súlyos gondatlanságot mutatott, akkor a kártérítés összege csökkenthető. Ha az alperes a sérült sértett súlyos gondatlansága miatt hiányzott, teljes mértékben mentesül a kártalanítás alól.
Felelősség az állampolgárok egészségének vagy életének károsodásáért
Az 1084. Cikk második része meghatározza, hogy a polgároknak a szerződéses vagy hivatalos kötelezettségek teljesítése során okozott károkat a polgári jog általános szabályai szerint kell megtéríteni, kivéve, ha a szerződés vagy a külön törvény magasabb kártalanítást ír elő.
A polgári törvénykönyv 1084. Cikkének második része szerint, ha az emberi egészség károsodását okozta (sérülések, egészségkárosodások stb.), Akkor nemcsak magának a kárnak a megtérítésére kerül sor, hanem a keresőképtelenség időszakában elvesztett jövedelemre is. A kezelés, a gyógyszeres kezelés és a más szakmához való átképzés költségeit is kompenzációnak kell alávetni (ha az áldozat a kár következtében elszenvedett sérülések miatt nem képes korábbi munkáját elvégezni) és így tovább. Ha az áldozatnak juttatást, juttatásokat vagy egyéb kiegészítő kifizetéseket kaptak a bűnöstől megtérítendő kompenzáció összegére, ez nem tükröződik.
Az elveszett jövedelem kiszámítása az áldozat elmúlt tizenkét hónap átlagos jövedelmén és a rokkantsági napok számán alapul. Ez az összeg magában foglalja az összes jövedelmet, amelyet az áldozat kaphatott volna, ha tehetséges lett volna.
Ha az áldozat az okozott kár után ápolásra szorul, költségei is megtérülnek. Ha az áldozat halálát kár okozta, az elhunyt közeli hozzátartozói jogosultak kártérítésre.
A felelősség jellege és mértéke
A polgári törvénykönyv 393. cikkének első része és 1064. cikkének második része megállapítja a teljes kár megtérítésének elvét. A bíróság az áldozat kérelme alapján meghatározza a kár összegét és a kártalanítás módját (készpénzben, természetbeni vagy a tettes költségén történő javítás útján stb.). A bírói gyakorlat azt mutatja, hogy a legtöbb esetben az áldozat kártérítést kér.
Az alperes hibáját előre megállapítottnak kell tekinteni. Ha az alperes az áldozat további hibáját állítja, köteles ezt bizonyítani. Az elkövető anyagi helyzete alapján a bíróság csökkentheti a kártérítés összegét.
Erkölcsi károsodás
Az orosz jogszabályok nemcsak a vagyon kompenzációját, hanem az erkölcsi károk kompenzációját is szabályozzák.Rendelését a polgári törvénykönyv 151 cikke és 1099-1101 cikke rögzíti.
A törvényi előírások szerint, ha az állampolgárnak okozott vagyoni kár mellett erkölcsi szenvedés következik be, akkor a jogszabályok által előírt esetekben kártérítésben kell részesíteni. A nem vagyoni kárt mások tevékenysége és mulasztása okozhatja. Bizonyos esetekben erkölcsi károk anyagi károk okozása nélkül fordulnak elő.
Az alperes hibája nem számít, ha erkölcsi vagy fizikai károkat okoz magasabb fokú veszélyforrásból származó forrásból, valamint a jogellenes ítéletek vagy büntetőeljárások által okozott erkölcsi kárt. Ezt a polgári törvénykönyv 1100. cikkének második része rögzíti.
A nem vagyoni kár megtérítésének mértéke
Az erkölcsi kár megtérítésének összegét pénzben kell kiszámítani. A kártalanítás összegét a kár elkövetésének bűntudatának, az áldozat által elszenvedett erkölcsi vagy fizikai szenvedés jellege alapján kell meghatározni. Azokban az esetekben, amikor a kártalanítás alapjául szolgál, a bűntudat hiba nélkül kerül megállapításra.
Az 1101. cikk második része szerint az erkölcsi kár megtérítésének összegét az igazságosság és az ésszerűség követelményeivel összhangban kell meghatározni. Az igazságügyi hatóságnak értékelnie kell az áldozat erkölcsi és fizikai szenvedését, figyelembe véve az eset valós (tényleges) körülményeit, az áldozat jellegét stb.
Ha az áldozatok által elszenvedett erkölcsi és fizikai szenvedés különféle jogsértéseket okozna, amelyek miatt az állampolgárnak szakemberhez kellett fordulnia minősített segítségért, az erkölcsi kár nagyobb lesz. A bíróságoknak nincs egységes álláspontjuk a kár (erkölcsi) kártérítésének kiszámításában, tehát minden bíró az összeget függetlenül számítja ki.
A vagyoni károk megtérítését számos dokumentum benyújtása kíséri, amely igazolja a kár bűntudatát és az áldozat által elszenvedett kár mértékét. Ezért sérülés esetén mindent részletesen rögzíteni és dokumentálni kell annak érdekében, hogy ésszerű időn belül megkapja a megfelelő kártérítést.