Az állam és a jog elmélete olyan kiterjedt kategóriát foglal magában, mint a jogrendszer. Ennek a tudományágnak a szakaszát a történeti, jogi és társadalmi jelenségek kombinációja jellemzi.
A téma vizsgálata az egyes jogi elemek összetételének, formáinak és interakciós mintázatainak, kialakulásának történelmi hátterének, valamint a társadalmi tényezőknek az elemzésével foglalkozik.
Bármely olyan rendszer, amely a társadalom jogi szempontjait tartalmazza, történelmi háttérre épül, ezért ennek a témának a megfontolása két nagy részből áll: jogi és történelmi-társadalmi.
A társadalom jogi struktúrájának fogalma
A társadalom jogrendszere egy konkrét történelmi kategória, amelyet egységes jogi intézményrendszer határoz meg, amely a társadalom társadalmi, gazdasági, politikai és szellemi életének valamilyen vektorát képezi a történeti genezus alapján.
A jogrendszert helyesen "jogi valóságnak" is nevezik, mivel valójában az első tartalma az alapvető jogalap. Bármely nemzeti jogrendszer, amelynek felépítése a társadalomban hatályban lévő normák és magatartási szabályok halmazát képezi, az egyik legfontosabb kritérium, amely meghatározza annak fejlődését.
A jogi struktúra funkcióinak fogalma
A jogrendszer funkciói - a társadalomra gyakorolt hatás, amely a teljes élet egészét lefedi, és e tekintetben a jogi elemek kölcsönhatásának formájában fejeződik ki.
Általános értelemben 2 csoportra oszthatók: társadalmi-gazdasági és politikai. Fontos, hogy a jogrendszer felépítését számos hasonló célnak és célnak megfelelően szervezzük, illetve a funkciók és a struktúra függ egymástól.
Társadalmi-gazdasági funkciók
A társadalom társadalmi és gazdasági élete szorosan kapcsolódik a benne uralkodó jogi ideológiához, amelyet a jogrendszer tartalmaz. A jogi intézményeket ugyanazon rendszer keretében hozzák létre és léteznek, és alkalmazásukat igazolja annak időben és térben fennálló stabilitása. A legmeghatározóbb és az ideológiai funkciók a legfontosabbak.
Ugyanakkor az ideológiai korreláció és a jogi formáció mellett a társadalmi-gazdasági funkciókat is meghatározzák:
- A prioritási társadalmi és gazdasági értékek meghatározása.
- A társadalmi szétválás megközelítésének kialakítása.
- A társadalmi és gazdasági élet alanyai viselkedésének modellezése.
- Személyek érdekeinek összehangolása.
Politikai funkciók
Mindenekelőtt a társadalom politikai életét illetően az ideológiai funkció kifejezettebb. A jogrendszer és a politikai hatalom történelmi kölcsönhatása szimbiotikus jelenség: a politikai hatalom erőforrásainak célja a jogrendszer védelme és működésének biztosítása, míg a hatalom legitimitását ugyanaz a jogrendszer határozza meg.
A társadalom politikai működéséhez az alábbi helyes funkciókat kell ellátni:
- A társadalmi fejlődés célkitűzése.
- A politikai hatalom legitimálása.
- A hatalmi rendszer megszervezése a társadalomban.
- Az állam azonosítása, a szuverenitás meghatározása, a nemzeti ideológia.
A társadalom jogrendszerének felépítése
A jog alkalmazása lehetetlen anélkül, hogy a társadalmi kapcsolatok meghatározott kategóriáit összekapcsolnánk a megfelelő jogi családokkal, intézményekkel és ágazatokkal.A társadalmi kapcsolatok konkretizálásával a jogi differenciálás felmerül és fokozódik. A szabály alkalmazandó: minél terjedelmesebb a közélet egyik vagy másik kategóriája, annál szélesebb a hatálya a jogterületen.
Ennek alapján felépítik a jogrendszer felépítését, amelynek rendszerét a közélet releváns területeinek kategorizálása és relevanciája alapján alakítják ki. Az alábbi ábra bemutatja a jogrendszer felépítését.
A jogrendszer felépítése szintén a joggyakorlathoz kapcsolódó kapcsolatok, amelyek közvetlenül támaszkodnak a meglévő jog rendszerére, és a jogi ideológiára.
Jogi ideológia
Bármely társadalom jogrendszerének létfontosságú eleme a jogi ideológia, amely beágyazódik a történelmi és társadalmi fejlődés során. A jogi ideológia tartalmazza az alapokat, amelyek jellemzik a társadalmi jogviszonyot, és megkülönböztetik azt más ideológiáktól.
A történelmi konkretizálás lehetővé teszi a legfontosabb jogi családok azonosítását:
- Román-germán jogi család - európai országok, Oroszország, Latin-Amerika.
- Anglo-szász jogi család - Anglia, Egyesült Államok, Ausztrália.
- A vallási törvényes családok olyan államok, amelyek rendkívül tiszteletben tartják a vallási kánonokat.
- Szocialista jogi család - Szovjetunió, Kína, Kuba.
Jogi kultúra
A törvény létezése a társadalomban még nem teszi teljesen törvényessé. A társadalom és a jog normális előmozdításához jogi kultúrára van szükség. Hordozója a társadalom, éppen ez fejezi ki a törvényhez fűződő hozzáállást, és ez a fejlődés fő ösztönzője.
Általánosan elfogadott, hogy a jogi kultúrát az emberek jogi tudatában fejezik ki, vagyis a jelenlegi normák és viselkedési szabályok tudatosítása törvények formájában. Bármely társadalom jogrendszerének felépítése tartalmazza ezt az elemet, mint egy további tényezőt, amely befolyásolja annak létezését.
A jog és a társadalom interakciójának tapasztalata csak azokban a jogrendszerekben lehetséges, amelyek demokratikus posztulátokon alapulnak, mivel ebben az esetben fordul elő a köztudat visszatükröződése és a joggal való visszajelzés. A társadalmat, amely megfelel ezeknek a követelményeknek, civilnek nevezzük.
A jogi kultúra szintjét általában az egyik jelentős paraméternek tulajdonítják, amely meghatározza az adott társadalom fejlődését. Minél magasabb a jogi kultúra szintje, annál több törvényt aktualizálnak a valós társadalmi követelményeknek megfelelően, ami azt jelenti, hogy a polgárok formális szabadsága növekszik.
Az állam és a jogrendszer viszonya
Kétségtelen, hogy az állam fontos szereplő, közvetítőként jár el a társadalom és a jogrendszer között. Mint fentebb említettük, a jogrendszer funkciói közé tartozik a közigazgatási rendszer megszervezése és legitimálása, ami azt jelenti, hogy a jogrendszer révén alakulnak ki a hatalom gyakorlásának okai.
Az állam egyesíti az embereket, ezáltal állampolgárokká téve őket. Ugyanakkor meghatározzák a társadalom sajátosságát, amely a történelmi, kulturális, társadalmi és egyéb jól bevált életszabályaiból áll. Igazságos az a rendelkezés, miszerint az állam garantálja azt a tényt, hogy a jogrendszer működik a területén. A koncepció, felépítés, funkciók és egyéb jellemzők az állam történelmi tapasztalatai alapján alakulnak ki, és nemzeti jogrendszert alkotnak.
Nemzeti jogrendszerek
Mint fentebb kijelentettük, az államok és a jogrendszerek között nagy a kapcsolat. Ez utóbbi történelmileg formalizált tapasztalatként működik, vagyis azok a normák és viselkedési szabályok listája, amelyeket a társadalom egy adott ország területén elfogadhat.
A nemzeti jogrendszerek változatosak, sokuk létezik - akár egy adott államra jellemző 200 fajig is.Ezenkívül minden egyes rendszernek megvan a maga jogrendszerének felépítése, amely megkülönbözteti a többi rendszertől.
Ezenkívül többek között érdemes megjegyezni, hogy ezekben a rendszerekben vannak szintetikus és természetes anyagok, amelyek közötti különbség kialakulásuk helyén alapul. Tehát a szintetikus rendszereket elsősorban a más államokból származó jogi ismeretek átadásával, a természetes államokban pedig a jogi szféra korszerű történelmi és társadalmi hagyományok általi frissítésével hozzák létre.
A modern államok jogrendszerének felépítése a funkciók és célok rendszerét is alkotja. A helyzet az, hogy a nemzeti jogrendszerek kialakulásának eredményeként kiemeltek néhány prioritást, amelyek egyébként egy adott nemzeti jogrendszer sajátos tulajdonságai. A következő példák tulajdoníthatók az azonosított prioritásoknak:
- Az amerikai, angol, kanadai és más nemzeti jogrendszerek orientálása az igazságszolgáltatás felé. Az igazságügyi tapasztalatok felhasználásával a jogszabályok bővülnek, és a bírósági határozatok egy meglévő rendszeren alapulnak esetjog.
- Az iszlám világ államaiban az isteni törvény rendszerének számos prioritása van a hivatalos törvényhez képest, és gyakran igazságosság forrásaként szolgál.
- A szociálisan orientált gazdaságokkal rendelkező európai országokban, például Finnországban a törvényt elsősorban társadalmilag jelentős rendelkezések képviselik, a politikai és gazdasági szempontok a háttérben vannak.
- Oroszországban és számos FÁK-országban a jog egyaránt létezik magán- és állami formában, prioritást nem elismernek, és a törvényhozás a legfontosabb forrás.
Orosz nemzeti jogrendszer
Az orosz jogrendszer viszonylag új, kora nem haladja meg a 30 évet. És bár az orosz jogrendszer újszerűsége lehetővé teszi számunkra, hogy a végleges jogrendszer kialakításának folyamatának hiányosságáról beszéljünk, ezt kiemelkedőnek és önellátónak nevezhetjük.
Az orosz jogrendszer felépítése három alapelvre épül:
- Identitás és társadalmi-történelmi determinizmus.
- A nemzeti jogrendszer és a nemzetközi közösség által elfogadott világjog kombinációja.
- A jogrendszer aktualizálása a jelenlegi társadalmi, gazdasági, politikai és szellemi életkörülmények tekintetében.
A fenti rendelkezések alapján megítélhető, hogy az orosz jogrendszer teljes és átfogó. Egyrészt megfelel a nemzetközileg elfogadott jogi normáknak, ideértve az ENSZ-egyezményeket, valamint a törvény forrásaként szolgáló államközi megállapodásokat. Másrészről, a jogrendszer felépítése megfelel az Orosz Föderációban zajló társadalmi változásoknak, valamint a jogalkotási ág befolyása alatt álló változásoknak.
Az Orosz Föderáció jogrendszerének felépítése számos szabályozási dokumentumból áll, amelyek magukban foglalják: az Orosz Föderáció alkotmányát, szövetségi és alkotmányos-szövetségi törvényeket, a kormány rendeleteit és rendeleteit, az elnök végzéseit, 19 törvénykönyvet, a régiók és önkormányzatok helyi törvényeit, a belső alapszabályokat és az állami szabályokat, valamint önkormányzati intézmények.
A modern jogrendszerek leírása
A világ képét a jogrendszerekkel kapcsolatban meglehetősen sokrétűnek tekintik. A modernitásban 4 jogi családot különböztetünk meg, amelyek mindegyike akár 50 nemzeti jogrendszert is magában foglal, amelyeket a jogi családokhoz képest szűkebb specifikussal alakítottak ki.
Az ilyen nagyszámú jogrendszerre történő felosztás miatt a különböző államok jogrendszerének fokozódása és ennek eredményeként a társadalmi és gazdasági segítségnyújtás problémái továbbra is relevánsak.Noha az együttműködés jogi akadályainak eltávolítása érdekében végrehajtják a nemzetközi jogalkotás ötletét, amely tartalmazza az összes államban hatályban lévő rendelkezéseket.
Ugyanakkor, amint azt a modern államok jogrendszerének felépítése is mutatja, a modern nemzeti jogrendszerek egyesítik a társadalom történelmi jellemzőit és a jelenlegi problémákat. Ez lehetővé teszi a leghatékonyabb jogrendszer létrehozását.
