Meglehetősen hosszú ideig vita folyt a büntető törvény visszamenőleges hatálya és hatálya. Ezt a kérdést különféle szabályok szabályozzák. Az egyik az Alkotmány 54. cikke. Rendelkezéseit a 10 Art. A büntető törvénykönyv 10. cikke. Ez a norma viszont megállapítja azt az elvet, amelyet a kódex 9. cikkében rögzített szabályok alóli kivételnek kell tekinteni. A cikkből tanulunkvajon büntetőjog visszamenőleges hatályú.
Az Alkotmány 54 cikke
Ha a törvény megállapítja vagy súlyosbítja a felelősséget, akkor nincs visszaható hatása.
Senkit nem szankcionálhatnak olyan cselekedetért, amelyet a cselekmény elkövetésekor nem tekintették bűncselekménynek. Ha egy esemény után a jogellenes cselekedetekkel kapcsolatos felelősség enyhül vagy megszűnik, akkor az új törvényt kell alkalmazni.
Art. A büntető törvénykönyv 10. cikke
A jogalkotási aktus, amely kiküszöböli a cselekmény bűncselekményét, enyhíti a felelősséget vagy más módon javítja az alany helyzetét, visszamenőleges hatályú. Más szavakkal, azokra az állampolgárokra vonatkozik, akik egy cselekményt elkövettek még azelőtt, hogy azt törvényes rendelkezések révén megszerezték, ideértve a szolgálatokat is büntetőjogi büntetés vagy kiszolgálta, de bűnügyi nyilvántartása van.
Az a törvény, amely megállapítja egy cselekmény bűncselekményét, szigorítja a felelősséget vagy más módon rontja az állampolgár helyzetét, nem visszaható hatályú.
Ha a szabályozás lágyul büntetőjogi büntetés, az új törvény által előírt mértékben csökkenteni kell.
magyarázatok
Normák visszamenőleges büntetőjog az 1948. évi egyetemes nyilatkozat 11. cikke (2) bekezdésének rendelkezésein alapulnak. Az 1950. évi egyezmény 7. cikkének (1) bekezdése Alkotmányos és jogi értelmezésüket az Alkotmánybíróság egyes határozatai tartalmazzák, amelyek általában egész Oroszországban kötelezőek.
alapelv visszamenőleges büntetőjog szükségszerűen megfogalmazva. Elsőként annak az államnak a címzettje, amelynek nevében különféle testületeket és struktúrákat, ideértve a bíróságokat is felszólítják az alkotmányban foglalt garanciák végrehajtásának biztosítására.
Jogi követelmények
A büntető törvénykönyv 10. cikkének 2. része szerint, amikor az ítéletet összhangba hozzák az új törvény rendelkezéseivel, annak minden szabályát alkalmazni kell: mind általános, mind különös szabályokat. Ebben az esetben a művelet végrehajtásának fázisa nem számít.
E szabályok betartása biztosítja a alanyok törvény előtti egyenlőségének és a tisztességes eljárásnak az elvét.
Az elv legfontosabb jellemzői
A tudományos és gyakorlati értelmezés keretein belül visszamenőleges büntetőjog ezen elv számos jellemzője megkülönböztethető. Ez egy jogi jelenség:
- Nemzetközi jogi és alkotmányos alapokkal rendelkezik a szabadságok, valamint az emberi és polgári jogok garantálásának szintjére, amelyek képezik az egyén jogi státuszának alapját, amelynek korlátozása elfogadhatatlan.
- Ez kapcsolódik a bírósági eljárások minden alapelvéhez, különös tekintettel a tárgyak egyenlőségére a törvény és az igazságosság előtt. A büntető törvénykönyv különleges és általános részeire, a törvények végrehajtásának rendjét szabályozó átmeneti rendelkezésekre vonatkozik. A probléma a büntetőjog visszamenőleges hatálya szinte valamennyi intézményét és normáját áthatja: a bűnügyi nyilvántartás eltávolításától és visszafizetésétől a kriminalizálásig.
A büntető törvénykönyv 10. cikkében foglalt elvet a megfelelő büntetőeljárási formákban kell alkalmazni az eljárás minden szakaszában, a kérelmező akaratától és kérelmétől függetlenül.Ugyanakkor a törvény időben történő működtetési eljárása megfelel az egyéb ágazati jogi aktusok működésére vonatkozó rendelkezéseknek, ideértve a Büntető Törvénykönyv egyes normáinak üres formáját (áttétel jellegét) is.
Szabályozási jellemzők
Rendelkezések a visszamenőleges büntetőjogpolitikai és történelmileg ingatagok. A hazai gyakorlatban ezt a kérdést különféle módon oldották meg a történelmi különféle szakaszokban.
Különösen a modernétől eltérő megközelítést alkalmaztak az RSFSR Büntető Törvénykönyve, valamint a FÁK tagországainak mintaszabályzata, az 1996. évi kódex átmeneti rendelkezései. Ennek megfelelően, például, a 2012. évi új szövetségi törvények, amelyek megerősítik a felelősséget a kiskorúak szexuális integritásának megsértése és a kábítószer-kereskedelem területén elkövetett bűncselekmények nem gyakorolhatnak visszamenőleges hatást. Ez a követelmény az alkotmányos és a nemzetközi jogi értelemben kötelező.
Fontos pont
A büntető törvénykönyv 10. cikkében foglalt rendelkezések kivételek, és így kell maradniuk. Az ösztönző intézkedések végrehajtásának társadalmi és jogi gyakorlata, ideértve a visszamenőleges hatályot és az amnesztiát, nem lehet tömeges jellegű.
A büntetőjogi intézmények értékét, célszerűségét és hatékonyságát messze nem mindig határozza meg alkalmazásuk prevalenciája.
Elismerési határ
Számos szakértő elemzi a büntetőjog visszamenőleges hatályát és a büntető törvénykönyv 10. cikkének rendelkezéseit. Ez a bírósági határozat diszkrecionális és kötelező elemeinek korrelációjával, a tényezők elosztásával jár, amelyek szűkítik, vagy éppen ellenkezőleg, bővítik a választási lehetőségeket.
A mérlegelési mozgástér büntetőjogi alapja mintegy 100 korlátozást alkot, amelyeket a Különleges és az Általános rész tartalmaz. Ezen felül vannak jogi eljárások és egyéb korlátozások.
A mérlegelési jogkört minden igazságszolgáltatási rendszer szükséges elemének tekintik. Ezt elismerik a hatóságok nem alternatív kötelező funkciójaként, ajánlási és kötelező érvényű hazai és nemzetközi normák, gondolkodási törvények alapján.
A felhasználás feltételei
A bűncselekményt kizáró jogalkotási aktus visszamenőleges hatására akkor kerül sor, ha:
- A tettet teljesen dekriminalizálják.
- A felelősségkor növekszik, vagy csökken a azon bűncselekmények listája, amelyek miatt szankciót szabnak ki egy meghatározott kor elérése esetén.
- Korlátozza a támadásban elkövetett szervezetek számát.
- Szélesebb körben értelmezi az őrület fogalmát (például a büntető törvénykönyv 3. részének 20. részében szerepel az "életkori őrület" kifejezés).
- Csökkenti a bűncselekmények számát. Például a 2003. évi 162. sz. Szövetségi törvény és a 2004. évi 73. sz. Szövetségi törvény kizárta a sima hordású polgári lőfegyvereket, valamint azok fő elemeit és lőszereit a büntető törvénykönyv 222 normájából; A kódex 135. cikke (az első kiadásban) csak a 14 éves korosztályt vezetett felelősségre az elrontott cselekedetek elkövetéséért, és általában nem kiskorúak vonatkozásában, a korábbiakban meghatározottak szerint.
- Szűkíti a színpadi jelenet térbeli határait.
- Nem zárja ki a bűncselekmény bármilyen alternatív formáját vagy a cselekmény elkövetésének módját. Például a 162. sz. Szövetségi törvény dekriminalizálta a hidegfegyverek (beleértve a rakétafegyvereket) és a gázfegyverek jogellenes hordozását / megszerzését.
- Kiküszöböli az anyag összetételének esetleges alternatív következményeit Például ugyanez a 162. sz. Szövetségi törvény eltörölte a 266–269., A 264., 216., stb.
- Nem zárja ki a bűntudat egy formáját, a cselekmény alternatív motívumát vagy célját.
dekriminalizációs
Lehet részleges vagy teljes. A dekriminalizálás végrehajtható úgy, hogy megváltoztatja a nemcsak a Különleges, hanem az Általános rész normáinak rendelkezéseit is.Például új körülmények vezethetők be, amelyek kizárják az ember viselkedésének bűncselekményét, szűkítik a bűnrészesség fogalmát, korlátozzák a bűncselekményre való felkészülés felelősségét vagy a hiányos támadást.
A bűncselekményt a következők is hajthatják végre:
- az általános iratokban említett, más iparági tagság követelményeinek törlése;
- a bűnügyi normák alkalmazási körének korlátozása azáltal, hogy a cselekedet elismerik, hogy nem jelentenek veszélyt a társadalomra, ezért adminisztratív vagy más enyhébb szankciókat vonnak maguk után.
A részleges dekriminalizáció akkor fordulhat elő, amikor az összetétel jelei csökkennek, vagy ha a normál takarmány változatlanul változatlan marad, amikor a pozitív jogszabályokat kiigazítják, amelyek megsértése büntetőjogi előírást jelentett.
A fegyveres erők plenáris ülése magyarázatot adott erről a kérdésről a 2004. évi 23. sz. a büntető törvénykönyv 171. cikkében rögzítve
következtetés
Egy speciális norma büntető törvénykönyvből történő kizárása önmagában nem zárja ki annak lehetőségét, hogy valamely személyt felelősségre vonhassák az abban előírt bűncselekményért. A büntetést az alanynak tulajdoníthatják, de a kódexnek az általános rendelkezéseket tartalmazó és ezért a vonatkozó cselekményt tartalmazó cikke szerint.