A járóbeteg-kezelés kényelmes kezelési lehetőség mind a beteg, mind a közegészségügyi rendszer számára. Jelenleg a legtöbb olyan betegség esetében, amely nem igényel túl komoly terápiás vagy speciális beavatkozást, ezt a gondozási módot alkalmazzák.
Mit jelent a járóbeteg-ellátás?
Ez egy olyan egészségügyi ellátó rendszer, amelyben a beteg szinte minden szükséges terápiás intézkedést át vesz otthon vagy egy klinikán. Ugyanakkor saját költségén vásárol gyógyszereket (kivéve, ha a gyógyszereket ingyenesen nyújtják, például hörgőasztma esetén).
Manapság azon betegségek túlnyomó többségét, amelyek nem okoznak súlyos zavart a beteg testműködésében, ambulancián kezelik. A fekvőbeteg-ellátás opciója összetettebb helyzetekben, speciális kezelési intézkedésekhez vagy olyan állapotokhoz ajánlott, amelyek közvetlenül veszélyeztetik a beteg életét és / vagy egészségét.
Az előnyök
Ennek az orvosi ellátásnak számos előnye van:
- A betegnek nem kell állandóan egészségügyi intézményben lennie.
- A járóbeteg-kezelési rend olyan terápia, amelyet úgy lehet meghozni, hogy nem szakad meg a házimunkától, és néha a munkától.
- A közegészségügy szempontjából ez a lehetőség a legköltséghatékonyabb.
Mindezeknek az előnyöknek köszönhetően minden évben gyakrabban próbálják az ambulanciát alkalmazni a betegek kezelésére.
hiányosságokat
Bizonyos hátrányok vannak a betegségek kezelésének ezen megközelítésében. A főbbek a következők:
- A beteg nincs állandó orvosi felügyelet alatt.
- A betegnek teljes egészében meg kell fizetnie az összes gyógyszert.
Ezen hiányosságok miatt a súlyos patológia kezelése nem jelenti járóbeteg-kezelési rendszer alkalmazását. A kezelés helyhez kötött változata ebben az esetben sokkal megfelelőbb.
Milyen patológiákat kezelnek leggyakrabban járóbeteg-alapon?
Nagyon sok olyan betegség létezik, amelyekben a legmegfelelőbb a járóbeteg-kezelési rend. A klinikán lévő betegeket így általában kezelik:
- akut légzőszervi fertőzések;
- artériás hipertónia a hipertóniás kríziseken kívül;
- hörgő asztma és krónikus obstruktív tüdőbetegség, súlyosbodás nélkül;
- krónikus gasztritisz és gyomor- és bélfekély szövődmények nélkül;
- szívkoszorúér betegség;
- krónikus pyelonephritis;
- diszkulatív encephalopathia;
- a fogászati profil legtöbb betegsége;
- akut és krónikus sinusitis.
Ezek a betegségek meglehetősen gyakoriak, és a legtöbb esetben kórházban történő kórházi ápolás nélkül kezelhetők.
Mellékbetegségek
Nagyon-nagyon gyakori az, hogy a beteg nem tartja be az orvos ajánlásait az otthoni vagy klinikai kezelés során. Még a nyugat-európai országokban is, ahol az emberek nagyon érzékenyek az egészség megőrzésével kapcsolatos kérdésekre, a betegeknek csak 30% -a tartja tiszteletben a szakember által adott hozzáállást.
Jelenleg a jelenség jelentős előfordulása ellenére kevés járóbeteg-megsértést regisztrálnak hivatalosan.Ennek oka az a tény, hogy az orvosok általában sajnálják a betegeket, és nem tesznek megfelelő jelölést az orvosi nyilvántartásokban, és különösen az ideiglenes rokkantsági lapokban. Ha azok tartalmaznak a rendszer megsértésére utaló jeleket a beteg számára, a munkáltató pénzbeli kompenzációját egyáltalán nem térítik meg, vagy jelentősen csökkentik.
Az orvos számára a megfelelő út az időben történő jelentése a járóbeteg-kezelési rend megsértéséről, mivel:
- Segít a beteg fegyelmezésében.
- Növeli a betegek kezeléshez való ragaszkodását.
- Csökkenti az ideiglenes rokkantságot.
- Csökkenti a krónikus kóros folyamatok valószínűségét.
- Csökkenti az átmeneti rokkantsági lapok kifizetésére fordított kormányzati kiadásokat.
Jelenleg az orvosok által a dokumentáció helyes kitöltését nem csak közvetlen felügyelőik, hanem a biztosítótársaságok szakemberei is ellenőrzik.
Mikor kell a beteget kórházba szállítani?
A járóbeteg-kezelési rendszer számos előnye ellenére számos olyan eset fordul elő, amikor a beteget az orvosi személyzet állandó felügyelete mellett ápolják egy fekvőbeteg-egészségügyi intézménybe.
A kórházi ápolás fő indikációja egy olyan helyzet, amikor a beteg állapotát mérsékeltnek, súlyosnak vagy rendkívül súlyosnak ítélik meg. Ez megfigyelhető mind akut patológia, mind krónikus betegségek súlyosbodása esetén.
Ugyanakkor a betegek ambulanciából stacionáriusra való áttérésének indikációja a csúcstechnológiás diagnosztikai módszerekkel végzett átfogó vizsgálat szükségessége. Ez jelentősen csökkentheti a patológia azonosítására és a pontos diagnózis felállítására fordított időt. Jelenleg néhány beteget a szükséges intézkedések miatt szintén kórházba szállítanak, mielőtt orvosi és szociális szakértői bizottság alá kerülnének. Kórházi ápolás egy speciális kórházban ebben az esetben lehetővé teszi a legpontosabb diagnózis beállítását, amely a jövőben megalapozott bizottsági döntés meghozatalához szükséges.