A modern világban az emberi társadalom fejlődésének tanulmányozására szolgáló sajátos rendszert alkalmaznak. Elmondása szerint az emberiség két szakaszon ment keresztül - a hagyományos és az ipari. A jelenlegi szakaszban a világ a posztindusztriális társadalom szakaszában van. A fejlettség minden szakaszát bizonyos jelek jellemzik. A posztindusztriális társadalom jellemzői, amelyeket a valós életben megfigyelhetünk.
A társadalom fejlődésének első lépése - mi ez?
Több ezer év telt el az emberiség megjelenése óta. Az utazás nagy részét az emberek egy hagyományos vagy agrár (más néven az iparosodás előtti) társadalom lépésein töltöttek.
Ezt a stádiumot a hagyományos életmód és az elmaradott társadalmi struktúrák jellemzik. Még az élet apró elemeit is az uralkodó szabályok szerint festették fel. A vallás és a szokások hatalmas szerepet játszanak a közélet szabályozásában. A hadsereg és az egyház képezi a társadalmi struktúra fenntartásának alapját.
Fontos mindenkinek emberi érték áll a föld, valamint egy olyan embercsoport, amelyhez a születési tény tulajdonítják. A paraszt így marad napjainak végéig, és státusát átadja fiainak és unokáinak. A faluból való kitoloncolás nehéz próba. Lehetetlen takarmányozni magát és a családot föld nélkül.
Az emberi élethez szükséges termékek fő előállítója a természet. A lakosság több mint 90% -a foglalkozik mezőgazdasággal. A család saját kezűleg készít termékeket a kiindulási ponttól a végeredményig. Nincs megosztott munka, az új termelési módszerekkel negatívan szembesülnek, vagy a hagyományok tiltják.
Ha összehasonlítjuk a Karl Marx története tanulmányozásának formálási megközelítésével, akkor tanítása szerint ennek tulajdonítható hagyományos társadalom három formáció: primitív közösségi, rabszolgasági és feudális.
Mi a társadalmi fejlődés második szakasza?
A tizenhatodik-tizenhetedik század fordulóján fokozatosan áttér az országok egy új fejlettségi szintre. Ipari társadalom először Hollandiában és Angliában jelent meg, majd a világ többi országát vezette.
Az új szakasz különlegessége az ipari termelés fejlesztése volt. A mezőgazdasággal már nem lehet foglalkozni. A kereskedelem megjelenik, így lehetõvé vált élelmiszertermékek megvásárlása, ha azokat saját termelésû termékekre cserélték. A föld már nem a legfontosabb érték, mivel az ipar az országok gazdaságainak alapjává válik. A tőke egyre nagyobb értéket szerez.
Az ember fizikai erejét felváltó, a kézi kemény munkáról a gépi munkára való áttérés forradalmi esemény volt. Új városok jelennek meg és nőnek, az ember helyzete a társadalomban változik. A csoporttal fennálló kapcsolatai gyengülnek, egész életében könnyen megváltoztathatja státusát, a társadalmi létrán emelkedve vagy lejtve. Most már nem számít, hogy ki és hol született, az ember életét mindenki személyes teljesítményétől függ. Kritikus cél a társaság vagy a társaság bevételeinek maximalizálása.
A társadalom fejlődésének harmadik szakasza
Az ipari társadalom modellje, mivel a legújabb találmányok bevezetésére összpontosít, nem maradhatott változatlan. Ezért az ipari színpadon lévő országok elég gyorsan átmennek egy új szakaszba - a posztindusztriális társadalomba.
Az első, aki új nevet javasolt a társadalmi fejlődéshez, Daniel Bell írta a „The Coming Post-Industrial Society” című munkájában. A tudós ott egy ilyen átmenet körülbelül egy periódusát - a huszonegyedik század elejét - jósolta.
Poszt-ipari társadalom - Ez a társadalom fejlődésének harmadik szakasza, melyet informatizáltsága, a tudományos és műszaki eredmények kombinációja, az orvosi ellátás minőségének javítása és az emberek oktatása jellemzi. A posztindusztriális társadalom leírt jellemzői az emberi életminőség javításának alapjává válnak.
Az új szakaszra való áttérés okai
A társadalom magasabb fejlettségi szintjére való áttérés számos tényezőnek tudható be. Ezenkívül a különféle iskolák támogatói úgy vélik, hogy a posztindusztriális társadalom legfontosabb jellemzői különféle okokból jelentkeztek.
Az ipari elmélet támogatói a következő okokat különböztetik meg:
- Az anyaggyártásban a szükséges munkavállalók számának csökkentése a gépesítés, a gyártás későbbi automatizálása, valamint a technológia korszerűsítése eredményeként következik be.
- A leírt változások magasabb iskolai végzettséget jelentenek a munkavállaló számára.
- Az oktatás megszerzése általánosan elfogadott értékré válik.
- A képzett emberek minőségi termékeket és szolgáltatásokat akarnak kapni.
- Csak minősített szakemberek nyújthatnak minőségi szolgáltatásokat vagy termékeket.
A marxisták azt állítják, hogy a posztindusztriális társadalom jellemzői a munkamegosztás eredményeként jelentkeztek. Ez vonatkozik egy különálló vállalkozásra (egyesek termelnek, mások reklámoznak, mások terjesztik) és transznacionális vállalatokra. Jövedelmezővé válik áruk előállítása adaptált régiókban, például a szállítási költségek csökkentése érdekében. A vállalkozás lehet egy országban, iroda másik országban. Egy másik ok: a fogyasztás szerkezetének megváltozása. A szolgáltatások iránti igény gyorsabban növekszik, mint az áruk iránti igény. A szolgáltatásokat, a termeléstől eltérően, általában egy helyhez kötik. A washingtoni szakács nem megy táplálni egy távoli állam lakosait, ott szüksége van szakembereire. Az egyes munkavállalók termelékenysége a technológia alkalmazásával növelhető, a szolgáltatási ágazatban ez nem érhető el. A sebész nem tudja egyszerre elvégezni két-három-négy műtétet, további munkakarokra van szükség. Ezért egyre több alkalmazottat foglalkoztatnak kifejezetten a szolgáltatási ágazatban.
Áttérés posztindusztriális társadalomra
A fejlődés magasabb szintjére való áttéréshez szükséges, hogy a posztindusztriális társadalom jelei megjelenjenek a társadalomban. Megjelenését a gazdasági és társadalmi fejlõdés tényezõi támogatták.
- Az ország gazdaságában változások kezdődnek. Az áruk gyártása fokozatosan helyet ad az információk és szolgáltatások előállításának. A munkavállalók alacsony végzettségét a magasan képzett szakemberek támasztják alá.
- A társadalmi struktúra már nem az osztályos felosztáson alapul. Helyébe olyan rétegek lépnek, amelyek nemcsak a jövedelem szintjét, hanem elsősorban a tudás és az oktatás szintjét, valamint a szakma presztízsét veszik figyelembe.
- A fő struktúra az egyetem, mint egység, amely ötvözi az elméleti ismereteket és a tömegtermelést, és arra törekszik, hogy új ismereteket szerezzen.
A posztindusztriális társadalom megkülönböztető vonásai
Milyenek? A társadalmi fejlődés magasabb szintjét a poszt-ipar típusú társadalom jelei jellemzik, amelyek felváltják az elavult embereket. A legfontosabb jellemző a számítástechnikai gyártás megjelenése. Ennek alapja a jövedelem és a profit megteremtése a meglévő tudás és információ felhasználásával. Az erőforrások megőrzésén és a legújabb tudományos eredmények felhasználásán alapuló csúcstechnológiák használata még mindig ismeretlen gyártósorok megjelenését eredményezi.Ezek már ma is elismert biotechnológia és robotika. A jövőben fejlettebb technológiák is megjelennek. Az informatizációt az emberi élet minden területén bevezetik: a háztartástól az államigazgatásig.
A második vonás a posztindusztriális társadalomban rejlő kivételes tulajdonság. Egyik előző lépésben sem játszott ilyen szerepet. Ez növeli az emberi tényező fontosságát, szerepét és helyét. A fizikai vagy a mechanikus munka túlnyomórészt a mentálisra vált. Az ember egész életét megtanulja, a vállalkozások nem merítik a munkavállalók szakmai továbbképzésének és képzésének költségeit. Az igények individualizálása a szabványok elutasításához vezet a termelésben. Kis tételű áruszállítmányok, módosításaik dominálnak, növekszik az immateriális javak és szolgáltatások iránti kereslet.
A posztindusztriális társadalom jelei között szerepel a gazdasági fejlődés környezetbarátabbá tétele. Az ember megérti a természet fontosságát saját létezése szempontjából, és feladja a „természet királya” szerepét. Az „ember-természet”, „természet-társadalom” rendszer holisztikus fejlesztése sok globális probléma megoldására szolgál.
A posztindusztriális társadalom társadalmi alapelvei
Száz százalékig a világ egyetlen harmadik állama sem fejlesztette ki a társadalom harmadik fejlõdési szakaszát. De a jelek jellemzik a jövőbeli változásokat. Mi tehát a posztindusztriális társadalom jele a szociális szférában?
A többség elve eltűnik. Ezt felváltja a kisebbségi jogok védelmének jele. A politika, a társadalmi szféra és a kultúra jelenlegi helyzete, amikor a kisebbség nem élhet úgy, ahogy akar, hanem arra kényszerül, hogy alkalmazkodjon a vezető többséghez, fokozatosan elavulttá válik. A kis csoportok fokozatosan egyre több lehetőséget kapnak saját prioritásaik megvalósítására, másoké helyett. Ez vonatkozik a kis nemzetekre, a kis politikai pártokra, a kulturális irányokra és így tovább. Manapság a kisebbségi jogok védelmével a vezetői többség ellenáll. A nagy pártok az országot uralják a politikában, sokan elismert és elfogadott eredményeket a kultúra is elismer.
A "félig közvetlen" demokrácia e kombináció teljes tartalmává válik - "az emberek hatalma". Ma a megválasztott testületek iránymutatást kapnak a saját véleményük és a szakértők szubjektív véleménye alapján történő döntéshozatalban. Miután nagyobb mennyiségű tudást kaptak az információs technológiáról, a polgárok már nem fogják passzív módon megfigyelni a képviselők munkáját. Képesek lesznek javaslatot tenni a politikai döntések meghozatalának saját lehetőségeire, befolyásolni a politikusokat a jogalkotási közgyűléseken kívül. Véleményeik döntővé válnak, és jogi erővel bírnak.
Manapság a döntéshozatali felelősség egyenetlenül oszlik meg. A legtöbb felelősség a nemzeti hatóságok felelőssége. A nemzetközi és a helyi szintet minimalizálják. A poszt-ipari társadalom jele pontosan a felelősség egy részének átruházása. A transznacionális egyesületek hatékonyabban tudják kezelni a terrorizmus elleni küzdelem, a kábítószer-kereskedelem visszaszorításának és mások problémáit. A helyi struktúrák képesek megoldani az ott élő lakosság gazdasági, nemzeti jellegű és egyéb életkörnyezetének kérdéseit.
Gazdasági változás
A jellemzők teljessége nem érhető el a gazdasági szférában bekövetkező változások felsorolása nélkül. Mindenekelőtt a posztindusztriális társadalom fejlődésének jelei manifesztálódnak a társadalom ezen oldalán. Az állam gazdasági szerkezetének kvalitatív változása abban rejlik, hogy az uralkodó szerep átkerül a tercier szektorba. Az első kettő (mezőgazdaság, ipar) a harmadik elem aktív részvétele nélkül tovább nem fejlődik.
A szerves harmadik elem a szolgáltató szektor.A munkavállalók fizikai erőfeszítéseit felváltó mechanizmusok bevezetése a mezőgazdaságba és az iparba mindig megszabadul ahhoz, hogy a megüresedett munkavállalók átkerüljenek más tevékenységi területekre. A tercier szektor a kommunikáció és a közlekedés, a kereskedelem és az idegenforgalom, a szabadidő, az egészségügy és egyebek.
A modern közgazdászok a kvaterner szektor kialakulásáról beszélnek. Ide kerülnek szabad munkavállalók is. A kvaterner szektor az oktatásból, a médiából, a pénzügyi szolgáltatásokból, a tervezésből és menedzsmentből, a tudományból áll.
A második és a harmadik szakasz közös jellemzői
Az ipari és posztindusztriális társadalom jelei egymástól áramlanak, és ellentmondanak egymásnak. Az ipari társadalom alapja az áruk ipari termelése, amelynek fő értéke a tőke tulajdonjoga. A termelési tárgyak magántulajdonban vannak a túlsúlyban, a legtöbb szám a munkásosztály (proletariátus), amelyet a burzsoá osztály vezet. A politikában a reprezentatív demokrácia a fő eredmény.
A posztindusztriális társadalomban az összes fejlõdés az ismeretek (információk) birtoklásán és felhasználásának képességén alapul. A gazdaság alapja a részvénytulajdon. Az iparból történő hatalmas áttérés az alkalmazottak (vezetők) számának növekedéséhez vezet. A termelés irányítása az ország lehetetlen különféle erők érdekeinek összehangolása nélkül közvetlen demokrácia.
Melyik jel jellemzi pontosabban a posztindusztriális társadalmat? Úgy tűnik, hogy van tudása. Valójában, a „posztindusztriális” elnevezés mellett a társadalom fejlődésének ezt a szakaszát más jelölteknek is nevezik: információs, virtuális, számítógépes, posztökonómiai.
Az utómunka társadalmával rendelkező országok
A posztindusztriális társadalmat a tercier szektor túlnyomó többsége jellemzi a gazdaságban. Jelenleg ezek az országok: USA, Kanada, Németország, Hollandia, Nagy-Britannia, Japán, Szingapúr, Dél-Korea, Izrael.
Ezekben az országokban a dolgozó népesség kb. Egyharmada a kreatív szférában foglalkoztatott. Kreatív gondolkodás, a dobozon kívüli problémák megoldása, előrehaladás és vezetés - ezeket a követelményeket támasztják a közszereplők és tudósok, újságírók és mérnökök, művészek és írók.
Melyik jel jellemzi a mai posztindusztriális társadalmat? Az információ lett a legnépszerűbb és legértékesebb termék, amelyet bevezettek és kivétel nélkül az emberi élet minden területén érvényesülnek.
