Az alkalmazandó törvényeknek megfelelően minden alkalmazottnak joga van éves szabadságra, szabadság-támogatás kifizetésével. De nem mindig, számos okból kiderül, hogy „elmegy” a meghatározott napokon, vagy a munkavállaló úgy dönt, hogy felmondja a munkaszerződést. Ebben az esetben hogyan lehet kiszámítani a fel nem használt szabadság idejét az elbocsátáskor, és milyen kompenzációra számíthat egy alkalmazott?
Rendelkezések a
A fizetett szabadságot a munkavállaló által ledolgozott idő alapján évente nyújtják.
Az első fizetett pihenéshez való jog a munkavállaló számára a szervezetben vagy intézményben történő, a foglalkoztatás első napjától számított hat hónapos munkavégzést követően jelentkezik.
A munkajog súlyos megsértése, amely az éves szabadság időtartamának indokolatlan elrendeléséből fakad, törvényi büntetést von maga után.
A munkavállaló pihenőidejének átruházása csak a szélsőséges ipari szükségletekkel összefüggésben megengedett. A szabadság átruházásának tényét hivatalosan fel kell tüntetni a vezetőség sorrendjével.
A folyó évben fel nem használt munkavállaló pihenőidejét a következő évre kell átvinni. Ezenkívül a következő szabadságot két időszakra biztosítják, a megfelelő fizetéssel.
Az alkalmazandó törvények és belső rendeletek külön alkalmazottai és tisztviselői további fizetett szabadságot biztosítanak. A kiegészítő szabadságot figyelembe veszik a szabadság fizetésének teljes összegének kiszámításakor.
A szabálytalan munkaidővel rendelkező munkavállalói kategóriákra a törvény további pihenőnapok biztosítását írja elő (kiegészítő szabadság). A fő szabadsághoz hozzáadott napok számát a kollektív szerződések és az adott szervezet belső szabályzatai határozzák meg. A felső határt a szervezet vezetése határozza meg az egyes alkalmazottak számára, az alsó határ nem lehet kevesebb, mint három nap.
A felek megállapodása alapján az éves pihenést külön-külön időszakokban lehet biztosítani a munkavállaló számára, amelyek mindegyikének a teljes időtartam legalább felének kell lennie (azaz legalább tizennégy nap).
Számítási eljárás
A munkavállaló éves szabadságának időtartama az üdülési támogatás kifizetésével huszonnyolc naptári nap. A munkavállaló folyó évben a többi pihenésének teljes időtartamának kiszámításakor a hivatalos ünnepeket ki kell számítani ebből az időszakból. 
A munkavállaló pihenőidejének teljes időtartamát növeli az egyes munkakörök és kategóriákba tartozó szakemberek számára biztosított további napok száma.
Hogyan tekintik a szolgálati időt?
Az alkalmazott fizetett pihenésének biztosítását garantáló alkalmazási idő:
- A munkavállaló által ténylegesen ledolgozott idő (munkanapok, amikor a munkahelyen volt, és munkavégzését végezte).
- Azok a periódusok, amikor a munkavállaló nem teljesíti a munkáját, megengedett a törvény és a szervezet belső szabályozási dokumentumai szerint (például a pihenőnapok, amelyek az egész oroszországi munkanapok, szabadnapok, törvényesek).
- Azok az időszakok, amikor a munkavállaló nem tudta teljesíteni az elbocsátással kapcsolatban ráruházott feladatokat, ha utóbbi visszahelyezték.
- Azok az időszakok, amikor a munkavállalót felfüggesztették szolgálatából az orvosi vizsgálat hiánya miatt más személy hibája miatt.
- Azok az időszakok, amikor a munkavállaló rendszeres szabadságon volt.
- A törvénynek megfelelően fizetetlen, tizennégy napot meg nem haladó pihenőidő (a saját költségén távozzon).
Mit nem tartalmaz a szolgálati idő?
A következő időszakok nem tartoznak a szolgálati idő becsült idejébe:
- Munkavállaló hiánya a munkahelyen objektív körülmények nélkül (például távolmaradás). Ilyen időszakok közé tartozik az az idő, amelyre a munkavállalót felfüggesztették a feladatainak ellátása miatt (például alkohol- vagy kábítószer-intoxikáció, orvosi vizsgálat hiánya miatt, vagy olyan munkavállaló miatt, aki nem haladta meg és nem teljesítette a munkavédelmi előírásokat, azaz aki nem rendelkezik engedéllyel bizonyos típusú tevékenységek elvégzésére munkák).
- A kisgyermek gondozásának szabadsága.
A távozási jog gyakorlása az elbocsátáskor
Országunk jogszabályai feljogosítják a munkavállalót az elbocsátáskor fel nem használt szabadságért járó kompenzációra, amelyet nem tudott realizálni a munkáltatójával töltött összes tapasztalati idő alatt.
A munkavállalónak jogában áll felhasználatlan napokat elvonni a munkaszerződés megszűnéséig a fejhez intézett írásbeli nyilatkozat benyújtásával. Ezenkívül az utolsó pihenőnap egybeesik a munkavállaló elbocsátásának napjával.
A jogalkotó kötelezi a munkáltatót, hogy a fel nem használt szabadságért kompenzációt fizessen pénzbeli egyenértékben az összes időszakra a szabadságon alkalmazott miatt.
A munkavállalónak továbbá joga van visszavonni kérelmét a munkaszerződés későbbi megszűnésével, mielőtt pihenésre indulna, ha nincs pályázója, aki betöltené pozícióját.
Hogyan lehet kiszámítani az elbocsátáskor fel nem használt szabadság kompenzációját?
Ennek az összegnek a meghatározására szolgáló eljárásnak több jellemzője van. Ezek a következők:
- A fel nem használt szabadság összegének kiszámítása elbocsátáskor. Ehhez meg kell határozni a szolgálati időt, amely feljogosítja annak megszerzését. Ki kell számítani a munkavállaló által ténylegesen ledolgozott napok számát az utolsó szabadsága óta.
Ha a tapasztalat kiszámításakor a ténylegesen munkaidőnek egy félholdnál nagyobb többletét észleljük, akkor a számológép a hiányos hónapot egy teljes hónapra kerekíti. Éppen ellenkezőleg, ha a többlet kisebb, mint egy félhold, akkor ezt nem veszik figyelembe.
- Az időszak időtartamának meghatározása után kiszámítják az alkalmazottak napi átlagos jövedelmét. Ennek a mutatónak a kiszámításakor a munkavállaló jövedelmét veszik alapul a kiengedés elõtti tizenkét hónapban. A teljes jövedelmet el kell osztani 12-gyel, és az így kapott értéket el kell osztani 29,4-rel (egy hónap munkanapjainak átlagos értéke).
- A munkavállaló átlagos napi jövedelme szorozva az elbocsátáskor fel nem használt szabadság időtartamának összegével, a munkaszerződés megszűnésekor a pénzbeli kompenzáció összegének felel meg.
Ha a fel nem használt szabadság ideje magában foglalja a munkavállaló ideiglenes rokkantsági periódusait (például betegség miatt), akkor az egy napos munkavállaló átlagos jövedelmét egy másik képlet alapján számítják ki.
Ebben az esetben a munkavállaló tényleges jövedelmét az elmúlt tizenkét hónapban el kell osztani a kifejezés értékével: a hónap naptári napjainak átlagos számával (29,4), szorozva a munkavállaló által tavaly ténylegesen ledolgozott teljes hónapok számával, plusz a munkavállaló által ténylegesen a hiányos hónapokban ledolgozott napok számával.
A havi naptári napok számának kiszámítása, amikor a munkavállaló nem teljesítette teljes mértékben a munkaviszonyt, a következőképpen történik: a 29,4 értéket (a hónap naptári napjainak átlagos értéke) el kell osztani az adott hónap összes napjának számával.Az így kapott értéket megszorozzuk annak a hónapnak a naptári napjainak számával, amikor a munkavállaló kevesebb mint egy hónapig dolgozott.
Kompenzációs határidők
Az Orosz Föderáció Munka Törvénykönyve tartalmaz egy rendelkezést, amelynek értelmében a munkavállalónak fizetendő összes kifizetést, beleértve az elbocsátáskor fel nem használt szabadság kompenzációját, a munkavállaló utolsó napján teljesítik.
Ha a munkavállaló azon a napon nincs a munkahelyen, a kifizetéseket az ő kérésére a követelés benyújtásának napján vagy azt követő napon teljesítik.
Ha a munkavállalónak panasza van a fel nem használt szabadság idejének a munkaviszony megszűnésekor vagy a kompenzáció összegének kiszámításával kapcsolatban, a munkáltató köteles a nem vitatott összegű kifizetéseket a munkaügyi jogszabályokban megállapított határidőre, azaz az utolsó munkanapon befizetni.
Adóztatható-e a kompenzáció?
Az adójogszabályokkal összhangban, az Oroszországi Föderáció adótörvényének 217. cikke 3. szakaszának rendelkezései szerint a személyi jövedelemadó elhagyásakor fel nem használt szabadságért fizetett összegeket adóztatják. A munkáltató felelőssége, hogy ezt a befizetést a költségvetésbe legkésőbb a munkavállalónak történő kifizetését követő másnap megkapja. A bizonyítványban 2-NDFL kompenzáció az elbocsátáskor fel nem használt szabadságért - 4800 kód ("Egyéb jövedelem").
A munkáltató felelőssége a kártalanítás megtagadásáról
Az elbocsátáskor fel nem használt szabadságnapokra vonatkozó munkajogi szabályok be nem tartásáért és megsértéséért a munkáltató a közigazgatási bűncselekmények kódexének 5.27. Cikke alapján felel. Ennek eredményeként egy gátlástalan munkáltatót a következő büntetések sújtják:
- figyelmeztetés;
- bírság (egy tisztviselővel, szervezettel vagy egyéni vállalkozóval szemben).
Az elkövetők és szervezetek ismételt bevonása esetén egy hasonló jogsértés miatt szigorúbb a munkáltatóra alkalmazott szankciók.