A kognitív disszonancia olyan mentális állapot, amelyet diszkomfort okoz, amelyet számos egymásnak ellentmondó gondolat és fogalom eltérése vagy következetlensége okoz. A név és a meghatározás bonyolultsága ellenére szinte minden nap mindenki más hasonló dolgokkal szembesül. Időnként, anélkül, hogy tudnánk, hasonló állapotba merülünk, de gyakran ez az embertől független okokból történik.
A fogalom jelentése
A kognitív disszonancia egy pszichológiai jelenség, amelyet a két megismerés közötti némi eltérés előidézése kísér. Tehát gyakran cselekedeteiben az embernek el kell hagynia a társadalmi hozzáállást, vagy fel kell áldoznia a személyes alapelveket. Emiatt bizonyos nézeteltérések merülnek fel a cselekvés és a meggyőzés között.
A kognitív disszonancia kezdete eredményeként az ember igénybe veheti saját cselekedeteinek vagy téveszméinek igazolását, amelyek ellentétesek az általánosan elfogadott normákkal. Ellenkező esetben az egyénnek új irányba kell irányítania gondolkodását, amely megfelelne mások véleményének és csökkentené az ütköző érzéseket.
Kognitív disszonancia - mi ezek az egyszerű szavak?
Sok pszichológiai fogalom és kifejezés nem olyan könnyű megérteni és megérteni azok jelentését. Időnként részletes tisztázásra van szükség. Ez vonatkozik a kognitív disszonancia jelenségére is. Mik ezek az egyszerű szavak? E fogalom magyarázata sokkal egyszerűbb, mint az első pillantásra tűnhet.
Mindenkinek van valamilyen élettapasztalata és személyes véleménye az egyes helyzetek megoldásáról. Ennek ellenére nem mindig lehetséges egy adott problémát saját ötleteik alapján megoldani. Időnként az ember ellentétes a saját véleményével, például mások, a közértékek vagy a törvény normái érdekében. Ezt a gondolatok és cselekedetek közötti eltérést kognitív disszonanciának nevezzük.
Néha előfordul, hogy az egyén tudatosan vagy öntudatlanul megsérti bizonyos szabályokat (vagy akár bűncselekményt követ el). Ebben az esetben fontos, hogy mentséget kérjen nemcsak másoktól, hanem önmagától is. Így az ember olyan pillanatokat keres vagy talál, amelyek enyhíthetik a bűntudatot a belső ellentmondás gyengítése érdekében. Érdemes megjegyezni, hogy ezek az ellentmondások nemcsak egy egyénnél, hanem kollektív szinten is felmerülhetnek.
A kognitív disszonancia gyakran akkor is felmerül, amikor egy személynek fontos döntést kell hoznia. Az egyént kétségekkel oldják meg, amelyek még a végső döntés meghozatalakor sem szűnnek meg. A mentális tevékenység egy ideig a lehetséges lehetőségek és azok következményeinek rendezésére irányul.
A kognitív disszonancia okai
A kognitív disszonancia számos általános ok miatt fordulhat elő, amelyek között szerepelnek a következők:
- azoknak az ötleteknek és elképzeléseknek a következetlensége, amellyel az egyént bizonyos döntések meghozatalakor vezeti;
- az életfogalmak eltérése az általánosan elfogadott normákkal a társadalomban vagy egy bizonyos körben;
- az ellentmondás szelleme, amelyet az általánosan elfogadott kulturális és etikai normák betartásának vonakodása okoz, és különösen, ha azok ellentétesek a törvényekkel;
- az új feltételekkel vagy helyzetekkel kapcsolatos tapasztalatok eredményeként kapott információk következetlensége.
Az elmélet szerzője
A kognitív disszonancia elméletének szerzője Leon Festinger. Ezt a tanítást 1957-ben vezették be, és célja a jelenség lényegének, okainak és mintázatainak magyarázata volt. A szerző ezt a fogalmat az egyén (vagy kollektív) különböző gondolatai és ötletei közötti ellentmondás jelenségének tekintette.
Hipotézis elmélet
L. Festinger kognitív disszonanciájának elmélete két fő hipotézisre épül, amelyek a következők:
- Tekintettel arra a tényre, hogy a kognitív disszonancia előfordulását pszichológiai kellemetlenség kíséri, az egyén minden erőfeszítést megtesz ennek a különbségnek a kiküszöbölésére;
- az első bekezdésből levonhatjuk a második bekezdést, amely kimondja, hogy az ember minden lehetséges módon elkerüli azokat a helyzeteket, amelyek hasonló állapotba meríthetik őt.
Festinger kognitív disszonanciaelmélete nemcsak a fogalmak értelmezését és tisztázását szolgálja, hanem megmutatja ebből az állapotból való kilépést is. Ezen túlmenően a tudós számos valós esetet vizsgál, amelyek a pszichológia legjellemzőbb példái.
Az elmélet lényege
Az első dolog, amit érdemes megjegyezni, az a tény, hogy a kognitív disszonancia elméletét motivációs kategóriába sorolják. Ez azt jelenti, hogy ez a feltétel döntő jelentőségű az egyén viselkedésében. Azt mondhatjuk, hogy az ötletek és a hiedelmek nagyban befolyásolják az ember cselekedeteit, valamint élethelyzetét. Így lehetetlen értelmezni a tudást csak bizonyos tények halmazaként. Ezek elsősorban olyan motivációs tényezők, amelyek meghatározzák az ember viselkedését mind a mindennapi életben, mind a nem szabványos helyzetekben.
A kognitív disszonancia fogalma két kategóriát ötvöz. Ezek közül az első az intelligencia, amelyet bizonyos hiedelmek és ismeretek, valamint az azokhoz való hozzáállás kombinációjának tekintünk. A második a befolyásolás, azaz a kórokozókra és az irritáló szerekre adott reakció. Abban a pillanatban, amikor valaki megszünteti a kapcsolatot, vagy belső ellentmondásokat érez e kategóriák között, a kognitív disszonancia állapota áll be.
Maga a folyamat elválaszthatatlanul kapcsolódik a múltbeli eseményekhez és az egyén tapasztalataihoz. Tehát egy bizonyos cselekedet elkövetése után a személy megbánhat vagy megbánhat. Ezenkívül jelentős idő eltelte után is megtörténhet. Ezután az egyén megkezdi igazolásának keresetét vagy olyan tényeket, amelyek enyhíthetik bűntudatát.
Hogyan lehet csökkenteni a disszonanciát?
A kognitív disszonancia állapota pszichológiai kellemetlenséget okoz, amelyet az egyén természetesen megpróbál megszabadulni (vagy legalábbis kissé csökkenteni a kellemetlen érzéseket). Számos módszer segíthet enyhíteni az ellentmondásos állapotot, nevezetesen:
- változtassa meg viselkedésének vonalát (ha úgy érzi, hogy rosszul cselekszik, vagy a meggyőződésével ellentétesen cselekszik, akkor erőfeszítéseit ellenkező irányba kell irányítania, ha ez az adott esetben lehetséges);
- meggyőzni magát (azaz a tettei igazolásának keresését annak érdekében, hogy csökkentsék a bűntudatot, vagy akár megértésüket helyrehozhassák);
- információ szűrése (a belső ellentmondások elkerülése érdekében érdemes csak a pozitív adatokat érzékelni, és nem szabad az összes negatívot komolyan venni, vagy pedig teljesen megkerülni);
- vegye figyelembe a helyzettel kapcsolatos összes információt és tényt, fogalmazjon meg róla, majd építsen fel egy új viselkedési sort, amelyet az egyetlen helyesnek tekint.
Hogyan lehet elkerülni a disszonanciát?
Mivel a kognitív disszonancia jelensége diszkomforttal és pszichológiai stresszel jár, sok ember inkább megelőzi ezt a betegséget, mint később kezeli annak következményeit. Az egyik legmegfizethetőbb módszer ennek elérésére, hogy elkerüljék minden olyan negatív információt, amely ellentmond az Ön személyes hiteinek vagy a jelenlegi helyzetnek. Ez a módszer illeszkedik a pszichológiai védelem fogalmába, amelyet Sigmund Freud fejlesztett ki, majd később követői fejlesztettek ki.
Abban az esetben, ha a kognitív disszonancia kialakulását nem lehetett volna elkerülni, küzdhetünk annak további fejlődése ellen. Ehhez további elemeket vezetnek be a kognitív rendszerbe, amelyek célja a jelenlegi helyzet pozitív fényben való bemutatása. Ebben az esetben figyelmen kívül kell hagyni, vagy minden lehetséges módon el kell kerülni azokat az információforrásokat, amelyek visszatérhetnek az eredeti állapotba.
A disszonancia kezelésének egyik leggyakoribb és megfizethető módja a valóság elfogadása és hozzáigazítása. Ebben a tekintetben érdemes meggyőzni magát arról, hogy a helyzet elfogadható. Ezenkívül, ha a jelenség hosszú távú, akkor a pszichológiai munkának a saját meggyőződésének megváltoztatására kell irányulnia.
Kognitív disszonancia: esettanulmányok
A valós életben gyakran olyan jelenségekkel találkozhatunk, amelyek következetlenséget vagy következetlenséget éreznek a valós helyzetben a hiedelmek következetlensége miatt. Ez kognitív disszonancia. Példáik meglehetősen sokak.
A legegyszerűbb példa az aranyérmes és a troechnik, akik beléptek az egyetemre. Logikus, hogy az első tanárok magas eredményeket és megfelelő szintű tudást várnak el, a másodiknak nincs külön elvárása. Ennek ellenére kiderülhet, hogy a kiváló hallgató nagyon közepesen és hiányosan válaszol a kérdésre, és a három játékos ellenkezőleg: hozzáértő, értelmes választ ad. Ebben az esetben a tanár kognitív disszonanciához jut annak miatt, hogy hite nem volt összhangban a valós helyzettel.
Egy másik példa, amelyet A. Leontyev pszichológus idéz, szemlélteti a kellemetlenség csökkentésének vágyát. Tehát a bebörtönzött forradalmárokat büntetésként kényszerítették lyukak ásására. A foglalkozás természetesen kellemetlen és még undorító volt a foglyok számára. A pszichológiai kellemetlenség csökkentése érdekében sokan új jelentést kaptak cselekvésükre, nevezetesen a jelenlegi rendszer károsítására.
A kognitív disszonanciát figyelembe lehet venni a rossz szokásokkal küzdő emberekkel (például a dohányzókkal vagy az alkoholfogyasztóval szemben). Természetes, hogy mindegyik előbb vagy utóbb felismeri ezen jelenségek káros hatását a testükre. Ebben az esetben két forgatókönyv létezik. az egyén minden lehetséges módon megpróbál megszabadulni a rossz szokástól, vagy elkezdi keresni olyan ürügyeket, amelyek az elméjükben ellensúlyozhatják az egészségre esetlegesen okozott károkat.
Egy másik példa szintén társul egy tipikus élethelyzethez. Tehát például egy koldust látszik az utcán alamizsnát kérve, de megjelenésében elmondhatja, hogy nem érdemel pénzt vagy nincs rá annyira szüksége (vagy talán nem költi pénzt ételekre vagy gyógyszerekre, hanem alkohol vagy cigaretta). Mindazonáltal életed alapelveinek vagy erkölcsi normáinak befolyása alatt nem hagyhatod át ilyen személyt. Így a nyilvános alapelvek irányítása alatt azt csinálja, amit nem akar.
Előfordul, hogy egy kritikus vizsga előtt a hallgató egyszerűen nem készül fel rá. Ennek oka lehet a lustaság, az egészségi állapot, az előre nem látható körülmények stb.Így az egyén, ha felismeri az eredményért való felelősségét és a lehetséges következményeket, nem próbál meg összefoglalót megtanulni.
A kognitív disszonanciát gyakran azok a lányok tapasztalják, akik fogyni akarnak, és étkezésekkel kínozzák magukat. Ha ebben az időben például tortát akarnak enni, akkor ez ellentmond a céljaiknak és a megfelelő táplálkozás általános elképzeléseinek. A problémára számos lehetséges megoldás létezik. Továbbra is ragaszkodhat a saját igényeihez, és tagadhatja meg magát az édességektől, vagy pedig teljesen leállíthatja az étrendet, ügyelve arra, hogy jól nézzen ki. Egyszeri kényeztetést is készíthet magának, amelyet később kompenzál az éhezés vagy a fizikai aktivitás.
következtetés
A kognitív disszonanciával sok tudós és pszichológus foglalkozott. Különös figyelmet érdemel Leon Festinger, valamint Sigmund Freud és követői alkotásai. Elméletük a legátfogóbb, és nemcsak információkat tartalmaz magáról a jelenségről és annak okairól, hanem arról is, hogy hogyan lehet megoldani a problémát.
Érdemes megjegyezni, hogy a kognitív disszonancia jelenségét leíró elmélet motivációs. Az ellentmondás, amely a valós cselekedetek hiteinek és vágyainak eltérése miatt merül fel, sok tekintetben befolyásolja az egyén jövőbeni viselkedését. Megismerheti a helyzetet, és megpróbálhatja átgondolni ötleteit, amelyek kissé csökkentik a disszonancia állapotát, és megpróbálhatja magyarázni vagy igazolni viselkedését, elkerülve a valós adatokat és tényeket (megvédve magát a külvilágtól).
A kognitív disszonancia állapotának elkerülése érdekében kerülje az ütköző állapotokat és az információt, amely ellentétes az ön véleményével. Így megvédheti magát a belső ellentmondásoktól, amelyek felmerültek annak szükségessége miatt, hogy ellentétes vágyaiddal és hiteiddel.
