Számviteli anyagok a számvitelben. Anyagok leírása a könyvelésben

A számviteli számviteli anyagok fontos helyet foglalnak el a vállalkozás pénzügyi tevékenységeiben. A szállított anyagok és alapanyagok a fő forrás a termékek előállításához.

Az MPZ ...

K Készletek magában foglalja a nyereségorientált, alacsony értékű ingatlanok elvégzése érdekében megszerzett munkákat. A beszerzett pénzeszközöket termelési vagy adminisztratív szükségletekre fordítják. Az MPZ elszámolásához aktív 10 szintetikus számlát használunk.

Az anyagok típusától függően nyissa meg a megfelelő alszámlákat, hogy egy adott szakaszban információkat gyűjtsön.

A könyvelés szervezése

Az MPZ könyvelésének megszervezésének alapja a karbantartás alapelvei:

• a tárolás helyén;
• minden felelős személy számára;
• az anyagok hozzárendelése a megfelelő csoporthoz, típustól függően.

A raktárban a raktárvezető felel az anyagokért, és M-17 számú számlalap formájában jegyzeteket készít. Minden számhoz külön dokumentum nyílik meg, amelynek bejegyzését az elsődleges számviteli nyilvántartások alapján hajtják végre. A raktárkártyán történő bejegyzések elvégzése után a dokumentációt átviszik a számviteli osztályba.

alszámlák

A számvitel főbb anyagait az alszámlákhoz rendelik. A csoportosítást főként az anyagkategória szerint végzik. Például a különféle közlekedési üzemanyagok egyesülnek egy kategóriába.

Egy szervezet a következő anyagi számlákat használhatja:

• 10.1 - a gyártási folyamatban részt vevő készletek elszámolása, és értékük a termékek része;
• 10.2 - információgyűjtés az alkatrészekről;
• 10.3 - a felhasznált üzemanyagok és kenőanyagok elszámolása;
• 10.5 - a szállító- és gyártóberendezésekhez szükséges alkatrészek és anyagok elszámolására;
• 10.6 - a gazdasági és adminisztratív tevékenységekhez szükséges egyéb anyagok elszámolása;
• 10.9 - a készlet-tételek elszámolására;
• 10.10 - tükrözze a készletben található speciális ruházat, felszerelés egységszámát;
• 10.11 - a felhasználási adatok tükrözése spec. ruházat és egyéb egyenruhák.

Ezenkívül más alszámlák is nyithatók a nyersanyagok mozgásáról szóló információk csoportosítása céljából.

A számviteli módszerek az adatok összefüggésében

A szervezet számviteli anyagait az analitikus számvitel kiválasztásának kiválasztott módszere határozza meg, amelyből kettő van: forgatható és egyenleg.

A fordított számviteli módszert a raktárban és a könyvelésben egyidejűleg hajtják végre kétféle kifejezéssel: mennyiségi és monetáris. Ugyanakkor a forgalmi táblákat is használják. Az újrahasznosítható anyagok a könyvelésben kétféle módon hajthatók végre.

Az elszámolás első módja

Minden anyagtípusra külön analitikus számviteli kártya nyílik meg. Ez tükrözi a kiadásokat és a jövedelemügyleteket. Az információ tükröződik mind az egységek számában, mind pénzben.

A hónap végén minden raktárról forgalmi adatlap készül. Az összegek külön megjeleníthetők az alszámlák, a szintetikus számlák, az anyagcsoportok esetében. Feltétlenül adja meg a szóban forgó raktár teljes összegét. Az információkat egy összevont forgalmi adatlapba csoportosítják, majd az összegyűjtött adatokat összehasonlítják a szintetikus számlák mutatóival.

A számvitel második módja

Az anyagköltségeket és átvételi műveleteket leíró dokumentumokat csoportok szerint gyűjtik raktárszám alapján. A hónap végén a végleges adatok tükröződnek a forgalmi adatlapban a szükséges szintetikus és elemző számlák összefüggésében. Az információkat készpénzben és természetben gyűjtik. A változó állítások adatai alapján tegyen szabad utasításokat.

Ez az opció kevésbé időigényes, mivel nincs szükség elemzési kártyák készítésére az anyagkönyveléshez. Ennek ellenére az anyagok elszámolásának megújuló módszere még cikkszám használata esetén is nehézkes és irracionális.

Számviteli mérleg módszer

Az anyagok mozgásának elszámolásának progresszívebb módszerét tekintik. A könyvelés ebben az esetben nem tükrözi újra a raktári elszámolást, hanem adatait használja. A szervezet által meghatározott időtartam alatt a számvitelért felelős tisztviselő ellenőrzi a leltár helyességét és személyesen aláírja a kártyákat.

A hónap végén, a fej. a raktár vagy a könyvelő maga írja az adatokat mennyiségileg a mérlegbe. A további információfeldolgozás csak a könyveléssel foglalkozik. A fennmaradó anyagok egységköltségét az egyes csoportokra külön beállított elszámolási áron és általában a raktár esetében kell megjeleníteni. Ezután összeállított egy összefoglaló mérleget.

Az anyagok felhasználásának elszámolása során felhalmozódó kimutatásokat kell kitölteni, amelyek tükrözik a mozgásukat. A havi forgalom eredményének kiszámítása után az adatokat átviszik az összevont kumulatív listába. Minden hónapban ellenőrzik az anyagok mozgásáról és a mérlegdokumentumokról szóló nyilatkozatok teljesítményét.

Anyagok értékelése a raktár átvételekor

Az anyagok beérkezésének elszámolását leggyakrabban azok tényleges bekerülési értékén, azaz a gazdálkodó beszerzési költségein, kivéve a visszatérítendő HÉA és egyéb adók összegét.

A tényleges költség a következő összegeket tartalmazza:

• az eladónak a szerződés alapján fizetett;
• fizetett a közvetítők számára a finomító megszerzéséhez szükséges információs és tanácsadási szolgáltatásokért;
• vámdíjak;
• vissza nem térítendő adódíjak;
• szállítási és beszerzési költségek;
• az anyagok vásárlásával kapcsolatos egyéb költségek.

A tényleges költségek listája nem tartalmazza az adminisztratív és a költségeket általános költségek kivéve azokat az eseteket, amikor a költségek közvetlenül kapcsolódnak a finomító megvásárlásához.

Az ingyenesen megkapott ingatlan tényleges értékét az érkezés nyilvántartásba vételekor érvényes piaci árak alapján számítják ki. Az alaptőkébe befizetett MPZ-t monetáris értékelésnek kell alávetni, mielőtt azt elszámolásra elfogadnák.

Az anyagok elszámolása a könyvelésben az MPZ kategóriák könyv szerinti árán történhet. Ebben az esetben a 15-es vagy 16-os számlát kell használni. A jövedelem tükröződik a terhelésen, és a leírások tükröződnek a kölcsönben. Az anyagok könyv szerinti értékben történő átvételét általában akkor alkalmazzák, amikor egy bizonyos típusú anyag szállítása szabályos.

Készletek értékelése az adószámvitelben

Az anyagokat a belépéskor el kell fogadni a kötelező dokumentációhoz. A könyvelésnek és az adószámvitelnek van némi eltérése, ha tükrözi az anyagok beszerzésének költségeit, amelyek a tényleges költségeket teszik ki. Általában a költségtételek megegyeznek, de az adószámvitel nem számol el olyan hitelek kamatát, amelyeket az anyagok elfogadása előtt felhalmoztak az anyagvásárláshoz kapcsolódó költségekre. Ezt hangsúlyozni kell, és az adószámvitel elvégzésekor ne vegye figyelembe ezt a cikket a költségszámításba.

Feladások a készletek átvételekor, ha a vásárlás megtörtént

Az anyagok tényleges beszerzésénél történő elszámolást a következő kiküldés tükrözi: Dt "Anyagok" Kt "Beszámolások szállítókkal". Ez az első művelet a láncban. Ezután a könyvelő ezt írja:

• Dt "VAT" Kt "Beszámolások a beszállítókkal" - a befizetett HÉA összege.
• Dt "ÁFA kiszámítása" CT "ÁFA" - a levonható HÉA összege.
• Dt "Beszámolások beszállítókkal" CT "Elszámolási számla" - a finomító számára a beszállítónak fizetett adósság összege.

A tényleges költségek tételében szereplő összes költséget a termelési számlán összegyűjtik, majd a 10-es számlára terhelik.

Ha a vállalat kedvezményes áron fogad el anyagokat, akkor a következő tranzakciókat kell végrehajtani:

• Dt "Anyagértékek beszerzése és beszerzése" CT "Beszámolások beszállítókkal" - megérkeztek az anyagok (az MPZ elfogadásának összegét az eladóval kötött megállapodás vagy más dokumentumok határozzák meg).
• Dt "Anyagértékek beszerzése és megszerzése" CT "Beszámolások beszállítókkal" - a szállítási költségeket a tényleges költség tartalmazza;
• Dt "Anyagok" CT "Anyagértékek beszerzése és megszerzése" - az anyagokat könyv szerinti értéken aktiválják.
• Dt "A" CT "beszerzésének és anyagi értékek beszerzésének eltérése" - azt mutatja, hogy a tényleges költségek meghaladják-e a megfelelő számviteli értéket.
• Dt "Beszerzés és matrac megszerzése. Értékek" Kt "Értékbeli eltérés" - figyelembe veszi a könyvviteli ár és a tényleges költség közötti túllépést.

Ha a beérkezett anyagok nem a vállalkozás tulajdonában vannak, hanem időben megérkeznek, akkor azokat a 002-es számla terhére számolják el.

Készletek elfogadása más esetekben

Az anyagokat nemcsak beszállítóval kötött ügylettel lehet szállítani a szervezet raktárába. Vegye figyelembe az egyéb módon megszerzett anyagok könyvelését a könyvelésben:

Érdemes megjegyezni, hogy az anyagfelhasználás elszámolását mindig a 10-es számla jóváírásának felhasználásával fejezik ki. Nem számít, hogy a szervezet hogyan írja le a készleteket a termeléshez.

Anyagok leírása a könyvelésben

A készletek költségeinek felmérése a termelési folyamatban történő értékesítésekor az alábbi módszerek egyikével végezhető el:

• átlagos beszerzési ár;
• az egységköltség MPZ értéke;
• a FIFO részéről;
• készítette a LIFO.

Az anyagköltség a leírások elszámolásánál az átlagköltség alapján az egyik szokásos módszer. Ebben az időszakban az MPZ a termelés elszámolási árain számol le. A beszámolási hónap végén kiszámítják a tényleges költségek és a számviteli árak eltérését. A kapott összeget leírják. Megvizsgálunk egy példát a táblázatban megadott adatok szerinti számításra.

Kövesse a következő lépéseket:

1. Határozza meg az eltérések együtthatóját: 4450 ÷ 61450 = 0,072.
2. A számviteli árak tényleges költségének eltérését kiszámoljuk: 46800 × 0,072 = 3370 p.
3. Kiszámoljuk a felhasznált anyagok tényleges költségét: 46800 + 3370 = 50170 p.

A 3370 rubel összeget le kell számolni. az anyagok tényleges költsége és a termelés során leírásuk költsége közötti különbségként.

Az MPZ egység bekerülési értékének értékelési módszerét alkalmazzák pótolhatatlan típusú készletek esetén, valamint értékes anyagok (például drága) elszámolásakor.

FIFO módszerek és a LIFO

Az anyagok FIFO szerinti elszámolása a könyvelésben megköveteli a szabály betartását: függetlenül attól, hogy gyártási tételt gyártanak, az első beszerzés költségén veszik figyelembe. Az első tétel anyagmennyiségének teljes leírása után a fennmaradó összeget a második, harmadik stb. Tétel költségein írják le. A raktárban fennmaradó anyagok értékelésére éppen ellenkezőleg, az utolsó szállítás költségén kerül sor.

A módszert gyakran használják hasonló anyagok vagy alapanyagok beszerzésekor. Előnyös a vállalkozás számára azokban az esetekben, amikor a finomító piaci értéke olcsóbb.

Vegyünk egy példát: a vállalkozás raktárában 400 tonna ugyanaz a cement található, amelyet különböző eladók vásároltak. 200 tonna az első tételből, amelyet 3200 p-nél vásároltak meg. tonnánként, és a fennmaradó 200 tonna - 3300 p. tonnánként. Ha 30 tonna cementet írnak le, a könyvelő figyelembe veszi egy tonna 3200 r költségét. amíg az anyag első szállításának teljes mennyiségét le nem írták. Ebben az esetben nem számít, hogy melyik beszerzési cementet veszik.

A LIFO módszer ellentétes szabály alkalmazását vonja maga után: először az MPZ-t az utolsó tétel költségén írják le és így csökkenő sorrendben. Az állományi egyenlegek elszámolása az eredeti szállítás árán történik.

A FIFO vagy a LIFO módszerrel elszámolt felhasznált anyagok mennyiségét a következő képlet határozza meg:

P = O_n + P - O_hogyhol:

Oh_n - az anyagmérleg összege a hónap elején;

P - az elfogadott anyagok költsége;

Oh_hogy - az anyagok egyenlegének költségei a hónap végén.

leltár

Az anyagok könyvelését a könyvelésben folyamatosan kell elvégezni, és azoknak megbízható információkat kell tükrözniük a készletek tényleges rendelkezésre állásáról a készletben. A számviteli adatok valós mutatókkal történő ellenőrzésére a társaság leltárt készít, amelynek során a felhatalmazott személyek ellenőrzik a számviteli nyilvántartások adatait és kiszámítják a raktárban lévő megfelelő egységek számát.

Az adatok könyvelés és a tényleges rendelkezésre állás közötti következetlenségének tükrözésére az alábbi eljárást hozták létre:

1. A többleteket a készlet befejezésének piaci árán számolják el. A pénzügyi eredményben feltüntetett összeg.
2. A hiányosságokat a lényeges számlákból vonják le a 94-es számla terhére. A hiány okának és az elkövetőknek a tisztázása után a társaság megállapítja a 94. számláról történő összeg beszedésének eljárását.
3. Anyagok hiánya vagy azok romlása a természetes veszteség megállapított határértékein belül a termelési költségekbe kerül.
4. Ha kiderül, hogy az MPZ hiánya vagy károsodása az azonosított személy miatt történt, az összeget tőle terhelik.
5. A bizonytalan körülmények miatti hiány vagy kár összegeit a pénzügyi eredménybe kell leírni.

Az anyagok átvételének és kiszállításának helyes elszámolása csökkentheti az összeget adóköteles jövedelem.