Konfliktusok ... Ezt a szót folyamatosan hallják a modern társadalomban. A személyes és a munkaügyi nézeteltérések különféle negatív helyzetekhez vezetnek, amikor az embereket arra kényszerítik, hogy keressenek tőlük legkevesebb erkölcsi veszteséget. Ezért van a konfliktusmegelőzés az egészséges kapcsolat kulcsa, amikor nincs szükség az egyeztetés lehetőségeinek keresésére.
Mi a konfliktus?
A modern pszichológiában ennek a fogalomnak sokféle meghatározása van. De mindannyian azt sugallják, hogy a konfliktus a legaktuálisabb szakasz a különféle ellentmondások megoldásában. Ezek az interakció során merülnek fel és a helyzet résztvevőinek ellensúlyozását jelentik, és negatív érzelmekkel kísérik. A legtöbb kutató a nézeteltérések ellentmondásos céljaira és érdekeire összpontosít.
Az ellentmondás definíciója egy beszédművelet, amelyben az érdekharc három szakaszát különböztetik meg, amelyek konfliktussal járnak:
- véleménykülönbségek;
- ellentmondás a párbeszédekben;
- közvetlen küzdelem, akciókonfliktusokban kifejezve.
A konfliktusmegelőzés tehát olyan beszédműveletek hiányát jelenti, amelyek bármiféle károkat okozhatnak a másik fél számára.
A konfliktus lényege
Annak érdekében, hogy a konfliktusmegelőzés kellően hatékony legyen, meg kell érteni, mi az ellentmondás lényege, amelynek négy jellemzője van;
- szerkezete;
- hangszóró;
- funkció;
- kezelése.
A konfliktus felépítése a következőkből áll:
- tárgy (vita tárgya);
- tantárgyak (egyének, csoportok vagy szervezetek);
- áramlási feltételek;
- skála;
- a helyzet alanyai viselkedésének stratégiái és taktikája;
- az eredmény.
A konfliktus pszichológiája egy dinamikus folyamatot foglal magában, amely a következő lépésekből áll:
- objektív helyzet, amikor a konfliktus objektív okai merülnek fel;
- konfliktus kölcsönhatás, ahol maga az esemény történik;
- konfliktusmegoldás, amely lehet teljes vagy részleges.
A konfliktus különféle funkciókat lát el, és néhányuk elég fontos a felek hatékony interakciójához:
- dialektika, a konfliktus kölcsönhatásának okainak azonosítását jelenti;
- konstruktív, utalva a helyzet által okozott stressz irányára a cél elérése érdekében;
- pusztító, amikor a kapcsolatok különféle személyes és érzelmi színei jelennek meg.
A konfliktusok szabályozása lényegében a konfliktuskezelés képességén múlik. A menedzsment viszont fel van osztva külső és belső. Az első esetben a helyzet feletti ellenőrzést a vezetőre bízják, a második esetben viselkedésének személyes ellenőrzésére van szükség.
A konfliktushelyzetek fő fázisai
A nézeteltérések okai nagyon különbözőek lehetnek, ám mindegyikre jellemzőek a vita kialakulásának és megoldásának szakaszai. Tehát a konfliktus szakaszai a következők:
- egy vagy több embert provokáló konfliktushelyzet kialakulásának pillanata;
- a helyzet tudatosítása, a hangulatváltozásban és az ellenfélhez intézett különféle kritikai nyilatkozatokban;
- nyílt konfrontáció, amikor a felek aktív cselekedeteket folytatnak az ellenség sértésének vagy más erkölcsi károsodásának elkövetése érdekében;
- az ellenfél tudatossága a konfliktushelyzetben és a válasz kezdete;
- konfliktusfejlesztés bizonyos követelmények előterjesztésekor;
- a nézeteltérések lezárása kérések, beszélgetések vagy bírósági határozatot, elbocsátást stb. tartalmazó adminisztratív módszerek révén
Mint már észrevetted, a konfliktus ezen szakaszai átkerülnek az egyikről a másikra, tekintet nélkül a felmerült nézeteltérések típusára.
Eredmény opciók
Különböző lehetőségek vannak a konfliktushelyzetek megoldására:
- távozása, ha az egyik fél nem veszi észre, vagy úgy tesz, mintha nem veszi észre a felmerült különbségeket;
- ellentmondások kiküszöbölése, amikor a konfliktus egyik alanya egyetért a másik fél állításaival, vagy igazolja önmagát;
- kompromisszum, amikor mindkét fél kölcsönös engedményeket tesz a nézeteltérések megoldása érdekében;
- fokozott feszültség, amikor a konfliktus különösen súlyos, és időben nem korlátozott, komoly konfrontációvá válik;
- a konfliktus erőszakos elnyomása, amikor az egyik fél vagy mindkét entitás kénytelen elfogadni egy bizonyos szempontot.
A konfliktus típusai
A konfliktus pszichológiája magában foglalja annak típusra osztását az alaptól függően. Tehát a következő tényezők szolgálhatnak alapul a különféle típusokba történő szétválasztáshoz:
- előfordulási források;
- társadalmi következmények;
- végtelenség;
- a harc formái;
- a tárgyak taktikája.
Emellett a konfliktusok két típusra oszthatók egy különálló témához viszonyítva:
- belső;
- külső.
A belső konfliktus egy személy vágyainak ellentmondása, a külső és nézeteltérések között pedig a környezet. A külső konfliktus jellege viszont lehet interperszonális, csoportközi vagy olyan, amely az egyén és a csoport között felmerült.
Az interperszonális konfliktus a leggyakoribb, és különféle egyének összeférhetetlenségéből áll. A csoportközi munkamenet általában olyan légkörben merül fel, amikor a kis csoportok érdekei ellentétesek. Ami az egyén és a csoport közötti konfliktust illeti, ez a fajta nézeteltérés az üzleti szférára is jellemző, amikor a szervezet érdekei ellentétesek az egyén érdekeivel.
Az ilyen nézeteltéréseken túl sok más is létezik: családi, serdülőkorú, személyes vagy generációs konfliktusok. Mindezen helyzetekben problémák merülnek fel a legközelebbi emberekkel, ami azt jelenti, hogy mindent meg kell tenni ennek megakadályozása érdekében.
Családi konfliktusok
Sajnos, minden erőfeszítés ellenére, a családi konfliktusok elkerülhetetlen jelenség. A lényeg itt nem az, hogy az emberek nem szeretik egymást, csak nem mindenki tudja, hogyan lehet békésen megoldani a nézeteltéréseket.
A családban konfliktusok fordulhatnak elő házastársak, gyermekek, szülők és gyermekek, házastársak és szüleik között - sok lehetőség van. Felmerül a kérdés: miért élnek néhány párt boldogan örökké, míg mások ellenségekké válnak és örökre elválnak? Az embereknek a helyzethez való hozzáállásáról szól. A konfliktus tárgya felfújhatja a botrányt, növelve annak mértékét, ám ő dönt a nagy erkölcsi veszteségek nélküli befejezéséről.
A konfliktus kialakulásához elegendő a legkisebb ok. Időnként olyan lesz, mint egy asztalitenisz játék, amikor a partnerek kölcsönös vádakat dobnak egymásra, mint egy labda a játékban. Ez hosszabb ideig folytatódhat, minden a felek vágyától és képességétől függ, hogy botrányt készítsenek.
Tény, hogy a családban a béke fenntartásának számos módja van. Például, ha nem olyan régen kezdtek megjelenni a gyakori viták, akkor megpróbálhatja kifejezni igényét, és felkérheti házastársát, hogy mondja ki saját szavaival. A pszichológusok szerint a párok számára a legtöbb probléma a fele fele szavának félreértése miatt merül fel. Kipróbálva ezt a módszert, gyorsan látni fogja, hogy a konfliktus lényegének nincs alapja.
Ha a nézeteltérés oka a vágyak eltérése, vegyen be egy cseleket és írja meg, mit szeretne tenni. Kívánatos, hogy a lista legalább 5 pontot tartalmazzon. Ezután hasonlítsa össze vágyait, és próbáljon mindegyikükre közös következtetni.Meg fog lepődni, mennyire hatékony ez a módszer.
Érdemes azonban megjegyezni, hogy a nézeteltérés okától függetlenül a legfontosabb az, hogy megtudja az okát. A konfliktusmegelőzés az, hogy meghallgassuk és meghalljuk egymást. Ezenkívül hangot kell adnia vágyainak, nem számíthat arra, hogy a házastársa kitalálja őket. Ha ezt a két szabályt betartja, a konfliktushelyzetek száma a családi életben minimálisra csökken.
Az apák és a gyermekek problémája
A modern társadalomban három fő terület van: idősebb, érett és fiatal. A nemzedékek konfliktusa az idősebb és fiatalabb viszony normális alkotóeleme.
Ami az ilyen típusú nézeteltéréseket illeti, itt elkerülhetetlen a mikrotársadalomra való áttérés, amikor az ilyen helyzetek mindennapi családban megszokottá válnak, ahol a szülők véleménye eltér a gyermekektől vagy a tizenévesektől. Az eltérő világképnek azonban nem kell konfliktushelyzetekhez vezetnie.
Hogyan kerüljük el a generációs konfliktusokat? Az egyetlen kiút ebből a helyzetből a másik oldal véleményének elfogadása, a kölcsönös tisztelet és tolerancia. Például a nyugdíjasok, mivel már nem teljesítik napi szakmai feladataikat, nehéz pszichológiai helyzetbe kerülnek, amikor segítségükre és hozzátartozóik támogatására van szükségük. 
A serdülők viszont olyan korban vannak, amikor a kategorizálás és a felnőtt vélemény teljes tagadása normális számukra. A nyugdíjasok és a fiatalok között érett emberek vannak, akik szintén szenvedhetnek szüleik vagy gyermekeik eltérő nézeteitől. Ebben az esetben mindkét oldalnak toleranciának kell lennie mások véleményével szemben, és tiszteletben kell tartania azt. Csak egy ilyen kölcsönös megértés lehet a válasz arra a kérdésre, hogyan lehet elkerülni a különféle generációk közötti konfliktusokat.
Tizenéves konfliktusok
A serdülőkorban, amelyet az egyik legnehezebb időszaknak tekintnek, a konfliktusok különleges helyet foglalnak el, a társadalmi élet szerves részét képezik. A serdülők konfliktusai nemcsak a szülőkkel fennálló kapcsolatokban, hanem a társaikkal való kapcsolattartás során is felmerülnek. Gyakran a szülői aggodalom komoly okavá válik a gyermek társaival fennálló összetett kapcsolata. Ebben az időben a felnőtteknek minden erőfeszítést meg kell tenniük annak érdekében, hogy a tinédzser elkerülje a kommunikációs nehézségeket. Számos szabály létezik, amelyek betartása elősegítheti az ilyen helyzetek elkerülését, és segítheti a tinédzser fájdalommentesen a következő életszakaszra való áttérést. Tehát, ha a konfliktusok megelőzése a célja, akkor:
- Ne hibáztasd a tinédzsert. Az élet ezen szakaszában döntő jelentőségű a felnőttekkel fenntartott kapcsolatok bizalma. Ezért rendkívül fontos, hogy a gyermek tudja, hogy bármilyen helyzetben bízhat benned, anélkül, hogy félne a vele szembeni vádaktól.
- Tudja meg a nézeteltérés okát. Mielőtt következtetéseket vonna le, tanulmányozza a gyermek minden részletét az eseményről. Ha a tinédzser visszavonul, akkor beszéljen az iskolai tanárokkal, és derítse ki a probléma okát.
- Felismerje, hogy a szülői beavatkozás nem mindig jótékony hatású. Ha a legjobb barátok közötti veszekedésről beszélünk, akik naponta többször esküszhetnek, és néha harcról van szó, akkor a felnőttek beavatkozása csak negatív eredményt hoz. Mielőtt úgy dönt, hogy segít a gyermeknek, derítse ki az összes részletet az eseményről.
- Ne mutasson közömbösséget. A külső megfigyelő pozíciója nem mindig jótékony. Például, ha gyermekének komoly problémái vannak társaikkal, akik nem fogadják el őt a körükben, ez a jövőben komoly pszichológiai problémákhoz vezethet. Ezt a helyzetet a lehető leghamarabb ellenőrzés alá kell vetni, kitalálva, mi oka ennek a viselkedésnek.
Jóindulatú hozzáállása és toleranciája kulcsfontosságú a tizenéves konfliktusok fájdalommentes megoldásában.
Személyek konfliktusai
Különösen általánosak azok a személyes konfliktusok, amelyek felmerülhetnek mind a kollégák, mind az emberek között, akiket különböző társadalmi kapcsolatok kötik össze. Általában úgy tűnik, hogy lehetetlen elfogadni a vállalkozás szempontját, ideológiáját, értékrendjét és egyéb berendezéseit. Ezenkívül nézeteltérések is felmerülhetnek a munkavállalók között a karakterük és az egyéb pszichológiai tulajdonságok összeegyeztethetetlensége miatt.
Az ilyen helyzetek leküzdésének fő minősége a mások véleményével szembeni tolerancia. Fel kell ismernünk, hogy senki sem köteles megosztani az Ön véleményét, mert mindenkinek megvan a saját véleménye. Ennek a ténynek a tudatosítása megkönnyíti a személyiségbeli különbségek észlelését.
Konfliktuskezelési stílusok
A konfliktushelyzet alanyai céljaitól és érdekeitől függően a következő megoldási stílusokat különböztetjük meg:
- Verseny - az egyik legszigorúbb lehetőség a konfliktushelyzetek megoldására. Alkalmas azoknak az embereknek, akik elsősorban a problémát akarják megoldani, hogy saját érdekeiket kielégítsék. A stílus akkor leginkább elfogadható, ha a konfliktus tárgya a szervezet alkalmazottja, és a helyzet megoldása a vezető hatáskörébe tartozik. Ebben az esetben a verseny arra készteti a munkavállalókat, hogy beterjesszenek, és hozzájárulnak a nehéz helyzetben lévő vállalkozás sikeréhez fűződő hit visszaállításához is.
- Adókijátszás - kifejezhető a döntéshozatal túl késleltetésével, különféle ürügyekkel. Ez ahhoz vezet, hogy a helyzet csak idővel bonyolultabbá válik, tehát ezt a stílust kell a legkevésbé részesíteni.
- Alkalmazkodás - magában foglalja mások viselkedésére való orientálódást és hajlandóságot saját érdekeik védelmére. Ennek a konfliktusmegoldási stílusnak a választása eredményeként engedményt adnak az ellenfél igényeinek és ártatlanságának elismerését.
- Együttműködés - magában foglalja a probléma javát, a másik fél érdekeinek figyelembevételével. Ez a társadalmi konfliktusok megoldásának leginkább elfogadható stílusa, mivel ez a kulcsa a békés kapcsolatok fenntartásának a jövőben.
- Kompromisszum mindkét fél kölcsönös engedményein alapul. Olyan helyzetekre alkalmas, ahol a felek célja egybeesik, csak azok elérésének módjai különböznek egymástól. Ez a konfliktusmegoldási stílus gyakran a legjobb megoldás a résztvevők számára.
A konfliktusok megoldásának fő módjai
A konfliktusmegoldás minden létező módját két nagy csoportra lehet osztani: negatív és pozitív.
A negatív a saját érdekeiért folytatott küzdelem, amelynek fő célja a konfliktushelyzet megváltoztatása. Ez különféle módszerekkel érhető el:
- viselkedik a másik oldalon;
- az erőegyensúly megváltoztatása;
- az ellenféllel kapcsolatos valódi és hamis információk felhasználása saját célra;
- a másik oldal és képességeinek helyes értékelése.
Ez a konfliktusmegoldási módszer meglehetősen agresszív és gyakran vezet a felek közötti egység megsértéséhez a jövőben. Ez az oka annak, amikor csak lehetséges, kerülni kell.
A konfliktusok megoldásának pozitív módszerei tárgyalások a helyzet optimálisabb megoldásának meghatározására. Általában engedményeket követelnek a tantárgyaktól, és a felek érdekeinek részleges kielégítéséhez vezetnek.
Így a konfliktushelyzetek megoldására számos módon van lehetőség, de a legjobb módja annak megelőzése.
Hogyan kerüljük el a konfliktusokat?
Az ilyen jellegű nézeteltérések leggyakoribb oka az ember túlzott érzelmi képessége. Ha a konfliktusmegelőzés célja, meg kell tanulnia:
- nyugalom és stresszállóság, amelynek köszönhetően nyugodtan felmérheti a jelenlegi helyzetet;
- az érzelmeidet ellenőrzés alatt tartani annak érdekében, hogy a lehető leghatékonyabban tudjuk érveket közvetíteni az ellenfélnek;
- figyeljen és figyeljen a mások szavaira és érzéseire;
- valósítsák meg minden ember azon jogát, hogy saját maga módján oldja meg ezt vagy azt a helyzetet;
- Ne használjon sértő szavakat, és ne tegyen semmit az ellenfél megalázására.
Ezeknek a szabályoknak a betartása segít elkerülni a különféle konfliktushelyzetek kialakulását, és ezért meg kell keresni a legjobb megoldást ezekre a helyzetekre.
Mindig kerülni kell a konfliktusokat?
A konfliktushelyzet mindig összeférhetetlenség. Egy ilyen konfrontáció azt jelenti, hogy mindkét fél megpróbálja megvédeni vágyait és nézőpontját, ami elkerülhetetlenül mindenféle nézeteltéréshez vezet. Természetesen nehéz azt állítani, hogy a rossz világ jobb, mint egy jó veszekedés, és jobb, ha valahol csend marad, mint botrányt vált ki.
De ha a másik oldalról nézzük a helyzetet, akkor kiderül, hogy a konfliktusoknak vannak bizonyos előnyei. Például elősegítik a meglévő problémák új fényben történő felismerését. Ez vonatkozik mind a személyes kapcsolatokra, mind az üzleti életre. A vélemény kifejezése mindig jobb, mint a saját elégedetlenség csendes megismerése. A személyes kapcsolatokban az ilyen csend előbb vagy utóbb nagyszabású botrányhoz vezet, amely az emberek teljes szétválasztásával járhat. Ez vonatkozik a párokra, a barátokra, sőt a szülőkre és a gyermekekre is. Egyetlen ember sem csendben képes elviselni elégedetlenségét egész életében, előbb-utóbb kiderül. Minél később ez történik, annál rosszabb a következményei. Ezért kerül ki a konfliktushelyzetek időszakos előfordulása a kapcsolatok globális problémáit. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy azokat helyesen kell megoldani, hogy ne húzzanak el, és nem váljanak ismerős életmódvá.
Ami az üzleti kapcsolatokat illeti, a különféle konfliktusok lehetővé teszik a csoportban felmerülő problémák észlelését is, amelyeket a lehető leghamarabb meg kell oldani.
Ha az emberek évek óta élnek konfliktus nélkül, ez azt jelzi, hogy közelségük hiányzik és közömbös egymás iránt. Senki sem tudja elolvasni egy másik ember gondolatait, és teljes mértékben teljesíteni az elvárásait. Ezért ki kell hirdetni vágyait, még akkor is, ha ez kis konfliktushoz vezet. Az a vágy, hogy megállapodásra jussanak és békésen oldja meg a problémát, javítja a kapcsolatokat, nem pedig károsítja őket.
Ennek ellenére a túl gyakori nézeteltérések szintén nem jelzik az egészséges kapcsolatot, tehát a konfliktusok megelőzése a legjobb megoldás a helyzet megoldására.
