Elég hosszú ideig munkaerőpiac mint gazdasági kategóriát olyan jelenségnek tekintették, amely csak a kapitalista országokban rejlik. A munkanélküliséget a keretén belül kialakult sajátos kapcsolatok következményeként tekintették, amelyek a munka és a tőke végtelen ellentmondásai miatt jelentkeztek.
A hazai piacgazdaságra való áttérés felfedte a foglalkoztatás régi problémáit. Számos újat adott hozzá gazdaságunk szerkezeti átszervezéséhez, egy új típusú munkaviszony kialakulásához, amelyet a tulajdonlás különféle formái okoztak. Ennek következménye a munkavállalók felszabadítása a nagyvállalatokból a piaci kapcsolatokra való áttérés során és a munkanélküliek sorának feltöltése. Ez a társadalmi-gazdasági kategória azonban egy átmeneti időszak jelenségeként kétségtelenül téves. Ez összekapcsolódik a gazdasági fejlődéssel, a munkaerő iránti igény és a munkavállaló társadalmi státusának megváltozásával. És a munkaerőpiac és a kapcsolódó kapcsolatok jogi szabályozásának hátrányaival is.
Lehetetlen teljes mértékben megszabadulni a munkanélküliségtől, de minimalizálható, miközben enyhíti a fogyatékos lakosság nem megfelelő foglalkoztatásának politikai, társadalmi és etikai következményeit.
Foglalkoztatás és munkanélküliség: elméleti szempontok
A második kategória országunk piacgazdaságának szerves jellemzője. A munkanélküliség társadalmi-gazdasági jelenség, amelyben a dolgozó népesség egy részét nem alkalmazzák a termelési ágazatban. Ennek következménye a munkaerő-kínálat túlzott igénye.
A munkanélküliek aránya függ a gazdasági növekedés ütemétől és az adott időszakban meglévő munka hatékonyságától, valamint attól, hogy a munkavállalók besorolása és szakmai készségei mennyiben felelnek meg a jelenlegi keresletnek, a meglévő demográfiai helyzetnek és az állami foglalkoztatáspolitikának.
A munkanélküliség jelenségének értelmezésének fogalmai
A keynesi koncepció és a klasszikus koncepció támogatói teljesen ellentétes álláspontokkal rendelkeznek. Ez utóbbi ezt a fogalmat a munkaerőpiac tökéletlenségének (mikrogazdasági okokból), az előbbit a makroökonómia szempontjából az összesített gazdasági kereslet hiányának értelmezi.
Keynesi szerint a munkanélküliség a bérek "merevsége" miatt jelentkezik. A munkaerő-keresleti görbe eltolódásával, amelyet a gazdaság összesített keresletének esése okoz, a bérküszöb változatlan marad. Ebben a tekintetben hiány van a kínálat és a kereslet szintjén, rögzített fizetés függvényében.
A kérdéses kategória besorolása
A munkanélküliségnek két formája van:
- Erőszakos (van egy vágy és lehetőség dolgozni, de nincs ajánlat, ez a termelési volumen csökkenésével járhat).
- Önkéntes vagy munkanélküliségi elvárások (a jövedelem "merevségének" eredménye, és ennek eredményeként munkahelyek hiánya).
Pontosan ezek a munkanélküliség formái, és vannak azok típusai is. Ezeket az alábbi táblázat tartalmazza.
| Általános megkülönböztetés | Fő ok | A munkanélküliség fő típusai |
| keynesi | Egyensúlyhiány a makrogazdasági egyensúlyban | Funkcionális (súrlódás)
évszaki szervezeti Ciklikus (kereslethiány) szerkezeti Túlzott ajánlat |
| klasszikus | Makrogazdasági okok: a meglévő munkaerőpiac hiányosságai |
- Funkcionális típus amely a munkavállalók egyik munkahelyről a másikra történő mozgásának eredményeként nyilvánul meg. Ez a munkaerőpiac rövid távú dinamikájának következménye. Ez a típus létezik a személyzet és a munkahelyek kiválasztásának hosszadalmas eljárása miatt. A funkcionális munkanélküliség alapvetően elkerülhetetlen. Minden gazdasági rendszerben jelen van.
- Szezonális típus a munkanélküliség a gazdasági aktivitás szintjének egész évben bekövetkező ingadozásain alapul, amelyek egyes iparágakban jellemzőek.
- Intézményi típus a munkaerő-piaci szervezés hatékonyságának hiánya miatt nyilvánul meg. Például, a hiányos információk miatt a rendelkezésre álló üres álláshelyekről.
- Strukturális munkanélküliségvalójában súrlódás mélységes formájaként működik. Ez a típus a gazdasági struktúra hosszú távú dinamikájának eredményeként merül fel, amely jelentős eltérést eredményez a meglévő képesítések vagy a munkavállalók szakma között az adott munkahelyhez szükséges képesítési vagy szakmai követelmények között. Területi strukturális inkonzisztenciák szintén megfigyelhetők. (A súrlódás típusa és a szerkezet első pillantásra nagyon hasonló. Az első esetben a munkanélküliek képességei értékesíthetők, a második esetben a nem megfelelő képesítés miatt nem tudnak azonnal munkát szerezni. Tehát mondhatjuk hogy a funkcionális munkanélküliség rövid távú, a strukturális munkanélküliség idővel hosszabb, ezért súlyosabb problémának tekintik.)
- Munkanélküliség túlkínálat - a munkaerő-piaci egyensúlyhiány következménye (például olyan helyzetben, amikor a fizetés magasabb, mint a meglévő egyensúly). Ez a fajta kényszerített, nem egyensúlyi.
- Ön is kiemelheti a vizsgált jelenség ilyen változásait, például rejtett (látens) munkanélküliség. Röviden: ezek olyan emberek, akik egy adott időpontban nem állnak kapcsolatban a gazdaságilag aktív népességgel. Ugyanakkor szeretnének belépni ebbe a kategóriába, feltéve, hogy megfelelő munkával látják el őket.
A kérdéses kategória tipológiája K. Marx szerint
Ennek alapja a munkanélküliek azon képessége, hogy visszatérjenek a munkakörnyezetbe, mivel ez a jelenség időben elhúzódik. Tehát K. Marx szerint a munkanélküliség történik:
- Áramlás (a munkaerő időszakos „elmozdítása” és „vonzása” a munkaerőpiacon).
- Stagnáló (hosszú távú munkanélküliség, amely váltakozik a rövid távú véletlenszerű foglalkoztatással). Ez leggyakrabban a legkevésbé szakképzett munkaerő azon részét fedi le (képzetlen emberek, volt háziasszonyok stb.), És egy évnél tovább tarthat fenn.
A munkanélküliség természetes szintje e társadalmi-gazdasági jelenség különleges ideális szintje. Ezen belül egy olyan speciális keretbe helyezkedik, amelynek határain belül elérik a szükséges gazdasági stabilitás állapotát és a lényeges tényleges növekedés rendszerét.
A munkanélküliség természetes szintjének meg kell egyeznie a potenciális GNP-vel (a bruttó nemzeti termék maximális lehetséges valós mennyisége, mind a munkaerő, mind a termeléshez szükséges egyéb erőforrások teljes kihasználásával).
A foglalkoztatás fogalmának értelmezése
Ezt a kategóriát úgy lehet megfejteni, mint az egyes gazdasági kapcsolatok összességét, amelyek a munkahelyek biztosításával és a kiterjedt gazdasági tevékenységekben való részvétellel kapcsolatosak.
Az a szokás, hogy az egész lakosságot gazdaságilag inaktívnak és aktívnak tekintik. A foglalkoztatás az ember társadalmi fejlődésének nagyon fontos szempontját vázolja fel, amely a jelenlegi munkaerő-szükségleteinek kielégítéséhez kapcsolódik.Társadalmi-gazdasági kategóriának tekintve azokat a tevékenységeket jellemzi, amelyek a társadalmi és személyes igények kielégítésével járnak, nem ellentétesek a jogszabályokkal, és jövedelmet (munkajövedelmet) eredményeznek az ember számára.
Az ILO-val összhangban az a polgár, aki nem végez munkavállalást, de képes munkavállalásra és aktívan keresi azt az elmúlt 4 hétben, munkanélkülinek minősül.
A foglalkoztatottakat illetően ezek a 16 évnél idősebbek, akik bizonyos díjért vagy magukért (önfoglalkoztatásért) bérleti díjat végeznek, nyaralnak, vagy betegség miatt ideiglenesen nem végeznek tevékenységet.
A kérdéses kategória besorolása
Minőségi és mennyiségi jellemzők alapján osztja el a foglalkoztatást:
- tele (mindenki munkával rendelkezik);
- szabadon választott (a foglalkoztatáshoz vagy a munkanélküliséghez való jog);
- rejtett (nem hivatalos mellékhelyek);
- inga (a foglalkoztatás és a munkanélküliség folyamatosan váltakozik);
- eredményes vagy hatékony (jövedelmet hoz a munkavállalóknak);
- hiányos (a teljes gazdaságilag aktív népességnek csak egy része működik);
- szezonális (munka az év bizonyos időszakaiban);
- időszakos (váltakozó munka és egyenletes pihenőidő).
Az ILO szerint a kérdéses jelenség három kategóriába sorolható:
- foglalkoztatottak (munkaerő);
- munkanélküliek (a népesség aktív része egy bizonyos ideig);
- a munkaerőn kívüli személyek (a lakosság többi része, nincs foglalkoztatás, nem végez kutatást, nem fejezi ki a munka iránti vágyát, valamint olyan személyek, akik még nem töltöttek be munkaképes korot).
Így a munkanélküliség leküzdésére irányuló kormányzati politikát két irányban kell végrehajtani:
- A munkahelyteremtést ösztönző intézkedések kidolgozása.
- Az elbocsátások csökkentését célzó intézkedések végrehajtása.
Munkanélküliség és infláció: Phillips-görbe
A felmérés hivatalos adatai szerint (2009. január) az oroszok mintegy 61% -a biztos abban, hogy ez a két jelenség Oroszország fő problémája. Kapcsolataikat a Phillips-görbe fejezi ki, és az országunk fejlődésének gazdasági oldalának ciklikus jellegét fejezi ki.
Tehát az alábbi ábrán látható, hogy a recessziós szakasz (az árak csökkenésének kezdete) a munkanélküliség növekedését tükrözi, a felfelé irányuló szakasz (az infláció növekedése) pedig annak csökkenését tükrözi. A gazdasági aktivitás csúcsát a pénzkínálat felgyorsult leértékelődése és a legalacsonyabb munkanélküliségi ráta kíséri. Látható, hogy a munkanélküliség és az infláció a gazdasági ciklus legalacsonyabb, illetve legmagasabb pontján éri el a maximális szintet. De azon a ponton, ahol a ciklus „alja” alakul ki, éppen ellenkezőleg, a figyelembe vett negatív társadalmi-gazdasági jelenség mutatója a legmagasabb, a pénz értékcsökkenési mutatója pedig a legalacsonyabb.
O. Phillips az inflációs ráta (tömeg / tömeg) dinamikája és a munkanélküliség közötti kapcsolatot vizsgálta. Az abszcissza tengelyen a munkanélküliség százalékos növekedési rátáját (U), a ordináta tengelyére a bérszint (W) helyezte el. Helyreállási szakasz: az infláció növekedési üteme magas, a munkanélküliségi ráta alacsony (W₃; U₃). Recessziós szakasz: növekedési ütem alacsony fizetések és magas a munkanélküliség (W₁; U₁). A középső helyzet (W₂; U₂) a fenntartható gazdasági fejlődés által jellemzett állapotot tükrözi (a bérnövekedés és a munkanélküliség optimális aránya).
A foglalkoztatás állami szabályozása
Az állami munkanélküliség elleni küzdelmet a szociális lengéscsillapítók (védőberendezések) rendszerén keresztül hajtják végre, amelyek a munkavállalók biztonságát szolgálják (gazdasági oldala). A rendszer első eleme a foglalkoztatási szint szabályozása.
Az állam munkanélküliség elleni küzdelmét a teljes foglalkoztatás elérésének a makrogazdasági keretek között történő megoldására oldja meg: a népesség fogyatékos részének és az ehhez szükséges munkahelyek számának egyensúlyának biztosítása.Ehhez releváns intézkedések megfogalmazására és végrehajtására van szükség a szóban forgó társadalmi-gazdasági jelenség szintjének csökkentésére.
A munkanélküliség leküzdésére irányuló intézkedések különféleek. Ezek a társadalmi-gazdasági jelenség típusától függően változnak.
A makrogazdasági intézkedések segítenek csökkenteni a munkanélküliséget, amelyet a kereslet hiánya okoz (aggregált). A célzott, egyértelműen rögzített politika lehetővé teszi a kereslet növekedését az állami kiadások növekedésével, az adómértékek csökkentésével, amelynek eredményeként a munkaerő és ennek megfelelően a foglalkoztatás iránti igény növekedni fog.
A monetáris politika keretében a pénzkínálat növelésével csökkenthetők a bankok kamatai, aminek eredményeként növekszik a fogyasztói kereslet, és így az összesített kereslet. Végül ez növeli a foglalkoztatási rátát.
Mikroökonómiai intézkedések - olyan állami intézkedések, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a munkaerőpiachoz, amelyekkel csökkenthetik mind a jelenség ciklikus, mind természetes jellegét.
Az állami munkanélküliség elleni küzdelem aktív és passzív intézkedések alkalmazását eredményezi. Az elsők célja a csökkentés munkanélküliségi ráta a második pedig annak negatív hatásainak enyhítése.
Hogyan lehet legyőzni ezt a negatív jelenséget az állam szempontjából?
Az állami szabályozás többszintű folyamat, amely általában 3 szintből áll. Mindegyikük a megfelelő módszereket használja a munkanélküliség leküzdésére:
- makro szinten;
- regionális;
- mikro szint.
A makro szintű legmagasabb végrehajtó és jogalkotó hatóságokat fel kell hívni a fő feladatok megoldására, például:
- A munkanélküliek társadalmi támogatásának és foglalkoztatásának politikája. Ide tartoznak a jelenlegi feladatok, például a Munkaügyi és Szociális Fejlesztési Minisztérium fejlesztése, ideértve a foglalkoztatási szolgálatot és más struktúrákat is. Az illetékes politikájuk fejlesztése.
- A demográfia, a migráció és a szociálpolitikák összehangolása a munkaerő-piaci szabályozás prioritásaival és céljaival. Ezt úgy érik el, hogy minimalizálják a minősített személyzet külföldre történő kiáramlását, korlátozzák az illegális és nemkívánatos bevándorlási formákat, szabályozzák a jövedelmet (munkaerő-árakat), és előmozdítják az ilyen népesség foglalkoztatott menekültekként vagy belső menekültekként történő foglalkoztatását.
- A strukturális, külföldi gazdasági, pénzügyi és hitel-, befektetési politikák összehangolása a munkaerőpiac szabályozása érdekében. Ebben az esetben döntéseket kell hozni az állami megrendelések végrehajtásáról és az állami termékek beszerzéséről, elsősorban infrastrukturális, társadalmi, védelmi és környezetvédelmi célokról, valamint az állami beruházási programokról, állami támogatásokról, kölcsönökről, támogatásokról és adókedvezményekről, amelyeknek a termelés támogatására és fejlesztésére kell irányulniuk ( elsősorban a kiemelt ágazatokban). Kiemelkedő jelentőségű feladat a külföldi gazdasági orientációjú kapcsolatok szabályozása a foglalkoztatás növekedése érdekében.
A regionális szintű állami szabályozást ugyanolyan területeken kell végrehajtani, mint a makró szintjét, és ugyanazokat a módszereket kell alkalmazni a munkanélküliség leküzdésére. Ezen a szinten programokat kell kidolgozni és végrehajtani a közlekedésre, a termelésre és a lakásépítésre, bármilyen tulajdonú vállalkozás termékeinek közbeszerzésére, kölcsönök nyújtására, adókedvezményekre, támogatásokra is, amelyek célja a termelés támogatása és fejlesztése a kiemelt ágazatokban is. A munkanélküliség leküzdésének ilyen módszereit regionális szinten hatékonyabbá teszik a gazdálkodás, a kis- és az egyéni vállalkozások ösztönzése révén.
Hogyan kezeljük ezt a jelenséget Oroszországban?
A munkanélküliség minden formájára vonatkozó közös intézkedések a következők:
- kapcsolódó juttatások kifizetése;
- hatékony foglalkoztatási szolgálatok kialakítása.
A kizárólag a súrlódás nélküli munkanélküliség elleni küzdelemre irányuló egyedi intézkedések a következők:
- a megüresedett állások elérhetőségével kapcsolatos információk gyűjtésének és szolgáltatásának fejlesztése (nemcsak az adott településen, hanem más városokban, régiókban is);
- magasan specializált szolgáltatások kialakítása ezen a területen.
A strukturális munkanélküliség elleni küzdelem a következő intézkedéseket foglalja magában:
- a személyzet átképzésére és átképzésére összpontosító közszolgáltatások és intézmények kialakítása;
- a magánszolgáltatások tevékenységének ösztönzése ezen a területen.
A jelenség ciklikus típusának leküzdésére szolgáló eszközök a következők:
- stabilizációs politikák kidolgozása és végrehajtása, amelyek célja a súlyos termelési visszaesések és ennek eredményeként a tömeges munkanélküliség megelőzése;
- intézkedések meghozatala további munkahelyek létrehozására a gazdaság állami szektorában.
Az oroszországi munkanélküliség elleni küzdelmet a 2009. évi elnöki válságellenes programmal összhangban hajtják végre, amelynek célja a válság negatív hatásainak, valamint a munkaerő-piaci feszültségek kiküszöbölése és a munkanélküliség csökkentése. A költségvetésből a regionális munkaerőpiacok támogatására elkülönített teljes összeg 2010-ben 36,4 milliárd rubelt tett ki. A kiosztott pénzeszközök jelentős része passzív jellegű intézkedések végrehajtására irányul, nevezetesen a megfelelő ellátások kifizetésére.
A munkanélküliség elleni küzdelmet hazánkban a fenti program keretében hajtják végre, amely számos pontot tartalmaz:
- szervezet közösségi szolgáltatás. Tehát a régiókban azokban foglalkoztak, akik elveszítették állandó fizetésüket. A közmunkák leggyakoribb típusai: tereprendezés, kulturális emlékek javítása és helyreállítása, utcai takarítás, tömegközlekedési szolgáltatások.
- További munkahelyek létrehozása (a kisvállalkozás ösztönzése).
- Állami támogatás kölcsön nyújtásával a saját vállalkozás számára.
- Az ellátások kifizetése. Minimális méret munkanélküli ellátások hazánkban 850 rubelt., a maximális - 4900 rubelt. E juttatás átlagos értéke 2700 rubel.
- A hallgatókat segítő tevékenységek (gyakornokok szervezése diplomások számára).
- Átképzési lehetőségek biztosítása.
Annak ellenére, hogy a fenti intézkedéseknek számos hiányossága van, és javítást igényelnek, a munkanélküliség elleni küzdelem 2010 végére eredményt hozott a munkanélküliség 2,8% -os csökkentése formájában.
