Az autonómia aránya minden vállalkozás sikerének fontos mutatója. Ez utal pénzügyi stabilitási mutatók. Ez a technika lehetővé teszi, hogy hosszú távon értékelje a szervezet tevékenységeit, és a kapott adatok alapján javítsa helyzetüket a tervezési időszakban.
Általános jellemző
Az autonómia együtthatója a vállalkozás kölcsönzött tőkétől való szabadságának mutatója. A saját kötelezettségeinek egy részét tükrözi a mérleg valuta szerkezetében. A társaság természetesen kölcsönzött pénzeszközöket is felhasználhat profitjának növelésére. A befektetői tőke felhasználásának díja azonban nem haladhatja meg a várt nyereséget.
Ennek a mutatónak az alacsony értéke azt jelzi, hogy meglehetősen alacsony vonzereje van a vállalat új hitelezői számára.
Használt autonómia együttható választottbírósági vezetők a vállalkozás elemzésében. Ezért a vállalaton belüli pénzgazdálkodásnak a bemutatott értékelési módszer adatain is kell alapulnia.
Az irodalomban sok indikátor található. Ez nem szabad megzavarni az elemzőt, mivel az együttható lényege változatlan, függetlenül a nevétől.
Számítási képlet
Az indikátor meghatározásának általánosan elfogadott képlete a következő:
KA = Saját források / Egyenleg valuta
Ha a számviteli jelentés 1. formanyomtatványának adataira támaszkodik, akkor az autonómia-együttható, amelynek képletét fentebb ismertettük, lesz ilyen bontásban.
KA = s. 1300 / s 1600.
A nemzetközi pénzügyi forrásokban és az oktatási szakirodalomban megtalálható a következő képlet:
EtTA = EC / TA, ahol az EU alaptőke (saját tőke); TA - összes eszköz (eszköz).
Normál érték
Hazánkban pénzügyi arány az autonómia normatív értéke. Ennek az aránynak 0,5-nek kell lennie. A pénzügyi elemzők szerint optimális értéke magasabb - 0,6-0,7.
Ez a mutató a vállalat gazdasági tevékenységének típusától és irányától, valamint működési országától függ. A mutató kicsit kevesebb lehet. Például az USA-ban az autonómia-együttható optimális értéke 0,5, Dél-Korea pedig 0,3. A megfelelő következtetések levonása érdekében a bemutatott mutatót összehasonlítani kell annak értékével az iparág többi vállalkozása között. A standard érték csak ajánlott, a döntést minden esetben külön-külön kell meghozni.
Számítási és elemzési példa
Annak érdekében, hogy jobban megértsük a vállalkozás tevékenységének ilyen kritériumának mint az autonómia együtthatójának lényegét, mérlegelni kell egy példát egy vállalkozásnál történő számításra.
Tegyük fel, hogy a társaságnak a negyedév végén volt a saját forrásai a beszámolási időszakban:
1Q. - 1,876 millió rubel;
Q2. - 1,91 millió rubel .;
Q3. - 1,82 millió rubel;
Q4. - 1,928 millió rubel.
A mérleg valuta minden negyedév végén:
1Q. - 3,961 millió rubel;
Q2. - 3,999 millió rubelt .;
Q3. - 3,913 millió rubel;
Q4. - 3,88 millió rubel.
Az egyes negyedévekre kiszámított együttható a következő:
K1 = 1,876 / 3,961 = 0,47;
K2 = 1,91 / 3,999 = 0,47;
K3 = 1,82 / 3,913 = 0,46;
K4 = 1,928 / 3,88 = 0,5.
Az elemzés eredményei azt mutatták, hogy a társaságnak a beszámolási időszakban nem volt jelentős változása a figyelembe vett mutató szempontjából, amely jelzi pénzügyi helyzetének szerkezetét és a tőkeszerkezet harmonikus irányítását a vállalati vezetés által. A saját források összegének kisebb változásai a szervezet rendes működési eredményei. A mérlegdeviza nem nőtt az innovatív tőke vonzása révén.
Megismerve egy olyan mutatót, mint az autonómia együtthatója, elemezhetjük vállalati tőkeszerkezet és következtetéseket von le a vizsgált tárgy pénzügyi stabilitásáról.