Az orosz oktatás az elmúlt években sok változáson ment keresztül. A kormány számos reformot hajt végre ezen a területen. A hallgatók által kapott információk mennyisége jelentősen bővül, és a pedagógia módszertani alapja is megváltozik.
A modern oktatási intézményekben széles körben használják az interaktív módszereket, valamint az információk megszerzésének modern eszközeit: számítógépeket, az internetet, az interaktív táblákat és még sok minden mást. Ilyen körülmények között fontos a tanulás új megközelítéseinek aktív megvalósítása. Ezek közül a leghatékonyabb és régóta bevezetett módszer a rendszer-tevékenység megközelítés az oktatásban. Jelenleg ez a szövetségi állam oktatási szabványának alapja.
A rendszer-tevékenység megközelítés fogalma és céljai
A rendszer-tevékenység megközelítés olyan módszer, amelyben a hallgató a pedagógiai folyamat aktív alanya. Ebben az esetben a tanár fontos a diák önrendelkezése a tanulási folyamatban.
A képzésben alkalmazott rendszer-aktivitás megközelítés fő célja az, hogy felkeltse az ember iránti érdeklődést a tárgy és a tanulási folyamat iránt, valamint fejlessze önképzési képességeit. Végső soron az eredménynek egy aktív életmódú ember nevelését kell eredményeznie, nemcsak a képzésben, hanem az életben is. Ez a személy képes célokat kitűzni, oktatási és életfeladatokat megoldani, és felelős a tetteiért. E cél elérése érdekében a tanároknak meg kell érteniük: a pedagógiai folyamat elsősorban a gyermek és a tanár együttes tevékenysége. A képzési tevékenységeknek az együttműködés és a kölcsönös megértés elvein kell alapulniuk.
A GEF kerete
A szövetségi középpontban állami oktatási színvonal a rendszer-tevékenység megközelítés fekszik. A GEF új kihívásokat jelent a tanárok számára.
- Az egyén fejlődése és oktatása a modern információs közösség követelményeivel összhangban.
- A hallgatók képességének fejlesztése az oktatási kérdésekkel kapcsolatos információk önálló fogadására és feldolgozására.
- Egyéni megközelítés a hallgatók számára.
- A kommunikációs készségek fejlesztése a hallgatókban.
- Orientáció a kreatív megközelítés alkalmazásához a pedagógiai tevékenységek végrehajtásában.
A rendszer-tevékenység megközelítés, mint a GEF alapja, segíti ezen feladatok hatékony végrehajtását. A szabvány megvalósításának fő feltétele a hallgatók bevonása az ilyen tevékenységekbe, amikor önállóan elvégzik az algoritmust olyan tevékenységekre, amelyek célja a tudás megszerzése és a rájuk ruházott oktatási feladatok megoldása. A rendszer-tevékenység megközelítés, amely a szövetségi állami oktatási szabvány alapja, elősegíti a gyermekek önképzési képességeinek fejlesztését.
Alapelvek
A rendszer-tevékenység megközelítés az iskolában csak akkor lesz hatékony, ha bizonyos módszereket alkalmaznak, amelyek felsorolása az alábbiakban található. Ezek a módszerek:
- tevékenységek;
- szisztémás;
- minimax;
- pszichológiai kényelem;
- kreativitás.
Mindegyiket felkérjük, hogy fogalmazza meg a gyermek személyiségének sokoldalú tulajdonságait, amelyek szükségesek a sikeres tanuláshoz és fejlődéshez.
A működés elve
Az oktatás rendszer-tevékenység megközelítése ezen az elven alapszik. Ennek megvalósításához a tanárnak az órában olyan feltételeket kell létrehoznia, amelyek mellett a hallgatók nemcsak kész információkat kapnak, hanem maguk is megkapják azokat.
A tanulók aktív résztvevővé válnak az oktatási folyamatban. Megtanulják különféle információforrások felhasználását és gyakorlati megvalósítását is. Így a hallgatók nem csak elkezdik megérteni tevékenységeik mennyiségét, formáját és színvonalát, hanem képesek megváltoztatni és továbbfejleszteni ezeket a formákat.
A rendszer alapelve
A rendszer-tevékenység megközelítés második legfontosabb alapelve a konzisztencia elve. Ennek jelentése az, hogy a tanár holisztikus, szisztematikus információkat ad a hallgatókról a világról. Ennek érdekében leckéket lehet vezetni a tudományok kereszteződésénél.
Ennek az elvnek a végrehajtása eredményeként holisztikus világkép alakul ki a hallgatókban.
Minimax elv
A minimális elv megvalósításához az oktatási intézménynek a lehető legnagyobb tanulási lehetőségeket kell biztosítani a hallgató számára, és gondoskodnia kell arról, hogy az anyag elsajátítása a szövetségi állami oktatási szabványban meghatározott minimális szinten történjen.
A pszichológiai kényelem és a kreativitás alapelvei
Fontos, hogy az osztálytermi pszichológiai kényelmet biztosítsuk. Ehhez a tanárnak barátságos légkört kell létrehoznia az osztályban, és minimalizálnia kell az esetleges stresszes helyzeteket. Ezután a hallgatók nyugodtan érzik magukat az órában, és jobban megértik az információkat.
Nagyon fontos, hogy a tanár tiszteletben tartsa a kreativitás elvét. Ennek érdekében ösztönöznie kell a tanulás kreatív megközelítését, lehetőséget kell adnia a hallgatóknak saját kreatív tevékenységeik megtapasztalására.
Mag technológia
Annak érdekében, hogy a rendszer-tevékenység módszer hatékonyan működjön, különféle technológiákat fejlesztettek ki a pedagógiában. A gyakorlatban a tanárok a rendszer-tevékenység megközelítés alábbi technológiáit alkalmazzák.
- A probléma-párbeszéd technológia célja egy edzési probléma meghatározása és megoldásának megtalálása. Az óra folyamán a tanár a gyerekekkel megfogalmazza az óra témáját, és az interakció során megoldja a meghatározott oktatási feladatokat. Az ilyen tevékenységek eredményeként új ismeretek alakulnak ki.
- Az értékelési technológia alkalmazásának köszönhetően a hallgatók önkontrollot alakítanak ki, képesek saját maga értékelni cselekedeteiket és eredményeiket, megtalálni a hibáikat. Ennek a technológiának a felhasználásával a hallgatók fejlesztették ki a siker motivációját.
- A produktív olvasás technológiája lehetővé teszi, hogy megtanulja megérteni az elolvasást, kivonja a hasznos információkat a szövegből és formálja álláspontját az új információkkal való megismerés eredményeként.
Ezért ezek a technológiák számos fontos tulajdonságot fejlesztenek ki: az a képesség, hogy önállóan fogadjon és dolgozzon fel információkat, formálja véleményét a kapott információk alapján, önállóan észrevegye és kijavítsa a hibáit. A modern tanár számára fontos, hogy elsajátítsa ezeket a technológiákat, mivel ezek segítik a pedagógiai folyamat végrehajtására vonatkozó, a szövetségi állami oktatási szabványban előírt követelmények végrehajtását.
A rendszer-tevékenység megközelítés gyakorlati megvalósítása
Ennek a megközelítésnek az alkalmazása csak akkor eredményes, ha alapelveit helyesen alkalmazzák a gyakorlatban. A tanárnak el kell készítenie az órai tervet, és azt a rendszer-tevékenység szemlélet alapelveivel összhangban kell vezetnie. A leckének több szakaszból kell állnia.
Az első szakaszban a tanár megfogalmazza az óra tartalmát és fejlesztési célját. Világosan meg kell jelölnie, hogy pontosan mit fog tanulni a hallgató egy adott órában, és hogyan fogja megtenni, valamint el kell magyaráznia, hogy milyen tevékenységet kell a hallgatónak elvégeznie az új ismeretek megszerzése és megtanulása érdekében.
A következő szakasz motivációs. A tanár aktívan alkalmaz módszereket és technikákat a hallgatók kognitív tevékenységének fokozására, megteremti a feltételeket a gyermekek független kognitív tevékenységeinek, elősegíti az együttműködés légkörének létrehozását az órában és a „sikeres helyzetet” minden egyes hallgató számára.
Ezt követi az a szakasz, amikor a tanár kiválasztja az oktatási anyag tartalmát, amely releváns a témához és az óra fejlesztési céljához. A hallgatókkal együtt kidolgoz egy módszert, sémát és algoritmust az órában felvetett probléma megoldására.
A következő szakaszban a tanár kognitív tevékenységeket és együttműködést szervez a gyermekek között, valamint az egyes hallgatók egyéni munkáját.
A tanítási módszerek kiválasztásának szakaszában a tanár a legújabb tanítási módszereket alkalmazza, és megmutatja a hallgatóknak, hogyan szerezhetnek információkat könyvekből, az internetről és más forrásokból. Azt is megtanítja számukra, hogy rendszerezzék a kapott információkat: diagramok, táblázatok, grafikonok és diagramok készítését. A tanárnak alkalmaznia kell a legújabb interaktív tanítási módszereket és a nem hagyományos tanórákat.
Az utolsó szakasz a reflexió. Ebben az időben a tanár a diákokkal együtt összefoglalja az órát, elemzi tevékenységét az óra alatt, és megtanítja őket, hogy munkájuk eredményeit az előre elkészített kritériumok alapján függetlenül értékeljék. Az órában végzett tevékenységek eredményétől függően a tanár házi feladatot ad a hallgatóknak.
A rendszer-tevékenység megközelítés teljes megvalósításához nem az egyes tantárgyakat külön kell tanulmányozni, hanem az interdiszciplináris tanulmányokba kell foglalkozni. Ha a hallgatók számára a tudomány keretein belül a valós életből származó gyakorlati tanulságokat vezetnek az órákba, akkor a tanulási folyamat emlékezetesebb és érdekesebb számukra. Ennek megfelelően a program aktívabban kerül felvételre. Emellett a hallgatók jobban megértik a tudományos tudományágak közötti kapcsolatot.
A rendszer-tevékenység megközelítés jellemzői az általános iskolában
Az általános iskola az iskolai oktatás legfontosabb szakasza, amelyre a gyermek személyiségének alapja kerül. Általános szabály, hogy ebben az időszakban kialakul kommunikációs képessége, képessége, hogy információt kapjon különféle forrásokból. Fejleszti továbbá a hallgató önértékelését és az oktatási folyamathoz való hozzáállását.
Az általános iskolai tanárnak gondosan kell megterveznie az órákat, figyelembe véve az általános iskolás tanulók következő pszichológiai jellemzőit:
- ebben a korban a gyermekek játékban könnyebben érzékelik az információkat;
- a junior iskolás gyerekek rosszul fejlesztették a kommunikációs képességeiket;
- az általános iskolában a gyermekek nem rendelkeznek önképzési képességekkel.
A fiatalabb hallgatók személyiségének ezen jellegzetességeire tekintettel a tanárnak kreatívnak kell lennie az óra levezetésében, hogy a játék elemeit a lehető legnagyobb mértékben bevonja az oktatási tevékenységekbe. A tanárnak beszélgetést kell szerveznie a hallgatók között az órában a kommunikációs készségek fejlesztése érdekében. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a gyermekek számára nehéz lehet több osztálytársával egyszerre dolgozni. Ezért a csoportok kialakításakor érdemes a gyerekeket párokra osztani. Fontos, hogy megismertessük a srácokat az önálló információszerzési módszerekkel. Érdemes azonban megjegyezni, hogy még nem képesek teljes jogú, független oktatási tevékenységre, és gyakran tanár segítségére van szükségük.
Ha a tanár figyelembe veszi a gyermekek pszichológiai tulajdonságait, akkor az általános iskola rendszer-aktivitási megközelítése pozitív eredményeket hoz és segíti a hallgatókat a továbbképzéshez szükséges készségek elsajátításában.
Rendszer-tevékenység megközelítés az iskolai tantárgyakban
A gyermekek különböző iskolai intenzitással tanulnak iskolai tantervet. Egyesek hajlamosabbak a humanitárius témákra. Ezeknek a gyermekeknek könnyebb megtanulni az olyan tárgyakat, mint az irodalom, a történelem, a társadalomtudomány stb. A pontos tudományág másoknak könnyebb. A rendszer-aktivitás megközelítés hozzájárul ezeknek a különbségeknek a kisimításához. A matematika, a fizika, a kémia és az egyéb pontos tudományok jobban érthetők lesznek a humán tudományban élő gyermekek számára, ha maguk találják meg a szükséges anyagot, rendszerezik azt, oktatási viták során megvitatják a problémás kérdéseket. Aktív módszereket alkalmaz, amelyek integrálják a tudás különféle területeit. Ezenkívül a rendszer-tevékenység megközelítés és annak módszerei elősegítik a humanitárius tantárgyak elsajátítását azoknak a hallgatóknak, akik matematikai gondolkodásmóddal rendelkeznek és a pontos tudományokat kedvelik.Így az új módszerek és technológiák lehetővé teszik minden hallgató számára, hogy elsajátítsa a kötelező tudás minimális szintjét, amelyet a szövetségi állami oktatási szabvány előír.
Alkalmazási eredmények
A rendszer-tevékenység megközelítés alkalmazásának eredményei 3 csoportra oszthatók: személyes, meta-alany és alany.
A személyes eredmények magukban foglalják a hallgatók öntanulási és önfejlesztési képességének megnyilvánulását, az új ismeretek megszerzésének motivációját a gyermekekben, az egyéni nézeteik és értékeik kialakulását.
A meta-tárgy eredményei között szerepel az alapoktatási tevékenységek fejlesztése: a tudomány megtanulásának képessége, az oktatási tevékenységek szabályozása és az osztálytársakkal és a tanárokkal való kommunikáció a tanulási folyamatban.
A tantárgy eredménye az alaptantárgyak alapvető ismereteinek megszerzése, a megszerzett ismeretek átalakításának és a gyakorlatba történő átültetésének képessége. A megközelítés objektív eredménye a modern tudományos ismereteken alapuló holisztikus világkép is.
Így a tanulás rendszer-tevékenység megközelítése lehetővé teszi olyan eredmények eredményes elérését, amelyek a gyermek harmonikus személyes fejlődésének alapját képezik.
A rendszer-aktivitás megközelítés értéke a modern oktatásban
A rendszer-tevékenység megközelítés segít napjaink fontos oktatási feladatának - a gyermekek fejlesztésének, az aktív személyiségek és az illetékes szakemberek kialakulásának - megoldásában. Az ilyen képzés eredményeként a gyermekek nemcsak megtanulják az iskolai tantervet, hanem sok hasznos készséget is elsajátítanak, amelyek segítenek számukra az életben és a szakmai tevékenységben. Az ilyen képzés során az emberi kulturális értékek rendszere is kialakul.
Mindezek a tulajdonságok nagyon fontosak az információk folyamatos frissítése szempontjából. Az Internet, a sajtó, a televízió hatalmas mennyiségű információval működik. Fontos, hogy az ember képes legyen releváns ismereteket megtalálni, rendszerezni és feldolgozni. Az ilyen tulajdonságokkal rendelkező személynek igénye van a modern társadalomban, és hozzájárul annak fejlődéséhez.
Ezért a rendszer-tevékenység megközelítés a modern orosz oktatás alapja.
