Egy beruházási projekt gazdasági értékelése feltárja annak vonzerejét az alternatív befektetésekkel szemben.
Az értékelés szükségessége
Számos ok miatt szükséges a gazdasági hatékonyság mutatóinak használata a beruházás értékelési eljárás során:
- Ha bizonyos mértékben banki kölcsönt kíván használni tőkebefektetésként. A vonatkozó mutatók szerinti számítások végső eredményei lehetővé teszik a visszafizetés időben történő felmérését, valamint a projekt stabilitásának mértékét a piaci helyzet dinamikájához viszonyítva.
- Az a képesség, hogy ezt a projektet a tulajdonjog számos elemének egyikeként értékelje.
- A különböző projektek befektetési vonzerejének értékeléséhez használt módszerek a vonatkozó mutatók kiszámításához fontos szerepet játszanak a döntéshozatalban.
A finanszírozás megvalósíthatóságának értékelése
Ez az időtényezővel történik, amelyet a következő mutatócsoport vesz figyelembe:
- nettó jelenérték (NPV);
- megtérülési idő (PP);
- jövedelmezőségi index (IR);
- belső megtérülési ráta (GNI);
- módosított belső megtérülési ráta (MVND).
Az eredmény lehetővé teszi a potenciális befektető számára, hogy elképzelést kapjon arról, hogy hamarosan képes lesz visszatéríteni a befektetett összeget, milyen tőkenyereséget vár e befektetésből, és milyen potenciális stabilitást jelent ezen befektetések piaci kockázata tekintetében.
A "megtérülési idő" fogalmának értelmezése
Ez az az időszak, amelynek végén a befektetett befektetések összege megegyezik a tőlük kapott jövedelem összegével.
Így a befektetések megtérülési periódusát (Payback Period vagy rövidítve PP) az összes befektetett tőke visszatérítéséhez szükséges időként reprezentálhatjuk, amely után a nyereség elsőbbséget élvez a költségek felett.
Hogyan lehet kiszámítani a megtérülési időt?
Ez a folyamat több szakaszban ábrázolható, különösen:
- Azon időszakban, amelyben a nyereség kialakulni kezdett, és a diszkontráta értékét kiszámítják a megfelelő jövedelem diszkontált cash flow-ját.
- A halmozott diszkontált cash flow kiszámítását elvégezzük. A megfelelő projekt bevételi forrásának és költségeinek algebrai összege képviseli. Ezt a műveletet az első pozitív érték megérkezéséig hajtják végre.
- Az utolsó szakaszban a megtérülési időt (PP) a következő képlet alapján számítják ki:
PP = Nem + Sn: DDP g.o., ahol
Nem, g.o. - a megtérülési évet megelőző évek száma;
Sn - a vissza nem térített érték értéke a megtérülési év elején;
DDP g.o. - diszkontált cash flow a megfelelő megtérülési év.
Tehát a szükséges költségekre és a jövőbeni nyereségre vonatkozó feltételezésekre vonatkozó meglévő információk alapján (átlagosan) kiszámolhatja a beruházási projekt megtérülési idejét, vagyis megértheti, mikor a befektető visszatér az általa befektetett összes pénzt.
Egy potenciális beruházási projekt diszkontált megtérülési periódusának kiszámítására szolgáló képlet
A beruházások gazdasági hatékonyságának ilyen mutatójának, mint a projekt megtérülési idejének fenti számítása nem veszi figyelembe a pénzköltség időbeli szempontból történő csökkenésének tényét.
Így a pontosabb és megbízhatóbb eredmények elérése érdekében diszkontrátát kell alkalmazni a számításokban.
Ha vannak alternatívák, a befektető olyan projektet részesít előnyben, amely a legrövidebb megtérülési időt nyújtja.
Milyen értékűnek kell lennie a beruházások gazdasági hatékonyságának mérlegelhető mutatójának?
Megtérülési idő tőkebefektetés az egyik fő paraméter, amelyet a vállalkozás megszervezése során vezérelni kell. Mint azt már korábban kifejtettük, ez a tényező az az időszak, amelyre szükség van a kezdeti pénzügyi injekciókhoz kapcsolódó költségek, valamint a befektetési tevékenységekből származó jövedelem fedezéséhez.
A statisztikák szerint a legtöbb országban egy társaságba történő befektetés megtérülési ideje 10 év. Oroszországban ez általában kevesebb. Általános szabály, hogy a vállalkozók célja a lehető legnagyobb haszon megszerzése a lehető legrövidebb idő alatt.
A társaság tevékenységének kezdeti kritériumát kezdetben az üzleti terv kidolgozása során számították ki, amely a vállalatok alapításához szükséges. Ennek a mutatónak a kiszámítása a magasan képzett közgazdászok által kidolgozott különféle módszerekre épül.
Már a vállalkozás üzleti tevékenysége során a megtérülési idő túlbecsülhető a terv végrehajtásának sebességétől vagy a felmerült gazdasági realitásokatól függően. Ebben a tekintetben a társaság jelentős nyereség ütemezését módosíthatja.
Miért számítják ezt a mutatót?
A projekt megtérülési ideje felhasználható egyik mutatójaként, amely iránymutatásként szolgál az egyes üzleti területek fejlesztésére vonatkozó fontos döntések meghozatalában.
Ismeretes, hogy a hosszú távú jelentős beruházásokhoz gyakran nyereségre van szükség. Előfordulhat azonban, hogy a befektető és a társaság nem teljesen érdekli a helyzet ilyen alakulása.
A befektetési projektek diszkontált megtérülési periódusát, úgy mondva, inkább azok a befektetők érdekli, akik pénzügyi befecskendezéseket végeznek a vállalkozásba. Ennek oka lehet az, hogy a kereskedelmi szervezeteknek hitelt nyújtó bankok általában fedezetbiztosítással vannak biztosítva a lehetséges veszteségek ellen. És a befektetők ebben a tekintetben jelentős kockázatot hordoznak, ha a vállalkozásba befektetnek.
Nagyon gyakran a befektetők hosszú távú befektetéseket hajtanak végre különféle területeken (értékpapírok, vállalatok), de sok esetben a befektetők még a magas kockázat mellett is inkább a profitidőszakot akarják maximalizálni.
Ez a mutató képezi a pénzügyi injekciók gazdasági megvalósíthatóságának meghatározására szolgáló egyszerű módszerek egyikét.
A sok éves gyakorlatban a tőkebefektetések hatékonyságának értékelésére szolgáló eljárást öt alapvető módszerrel hajtották végre (a módosítások figyelembevétele nélkül), amelyeket feltételesen két csoportba soroltak: dinamikus és egyszerű (statikus).
A beruházási projektekbe történő pénzügyi beruházások gazdasági megvalósíthatóságának meghatározására szolgáló statikus módszerek között szerepel például a beruházások megtérülési idejének és számviteli jövedelmezőségének kiszámítása. Ezek a kezdeti mutatók különálló statikus értékein alapulnak, amelyek alapja a számviteli becslések.
Ezek alkalmazásakor a projekt teljes élettartamát és a különféle időszakokban fellépő cash flow-k egyenetlenségének mértékét nem veszik figyelembe. Ezek a módszerek azonban nagyon általánosak jó szemléltethetőségük és elegendő egyszerűségük miatt. Ezeket elsősorban egy beruházási projekt operatív értékeléséhez használják a fejlesztés egyik előzetes szakaszában.
A fenti módszerek egyike egy indikátoron alapul, amelyet a pénzügyi injekciók megtérülési idejének hívnak. Számítása a hatékonyságértékelési eljárás erőforrás-megközelítésének egyes elvein alapszik.
Ennek a módszernek a hátrányai
Ennek a megtérülési időszak meghatározására irányuló megközelítésének fő negatív pontja az, hogy a profit a befektetett tőke megtérülésének mutatója.A gyakorlatban azonban a beruházásokat általában cash flow-ként adják vissza, amely az értékcsökkenés és a nettó eredmény összegéből áll. Tehát egy beruházási projekt nyereségen alapuló értékelése lényegesen torzítja a számítások eredményeit, és súlyosan túlbecsüli a kezdeti injekciók megtérülési idejét.
Ezért azt javasoljuk, hogy a megtérülési idő kiszámítását kizárólag kiegészítő módszerként használják fel a pénzügyi injekciók megfelelőségének értékeléséhez. Információszerzésre kell felhasználni, amely elősegíti az értékelés tárgyát képező projekt különféle szempontjainak megértését. Ennek a mutatónak a korlátozott szerepe abban rejlik, hogy ha a befektető megadta a befektetés megtérülésének határidejét, és a megtérülési idő meghaladta a megadott értéket, akkor ezt a befektetési projektet ajánlott figyelmen kívül hagyni.
Az indikátornak a tőkebefektetési értékelési eljárásban történő felhasználásának két lehetősége
Először is, egy beruházási projekt elfogadható, feltéve, hogy megkapják a végső számítási eredmény ilyen értékét, amely alapján megállapítható, hogy megtérül.
Másodszor, a projektet akkor fogadják el, ha a megtérülési periódus értéke nem haladja meg egy (előre beállított) időszakot, amelynek értéke az egyes vállalkozásokhoz képest széles tartományban változik. Ez azt jelenti, hogy nincs egységes normatív érték.
Mi indokolja a kedvezményes megtérülési időszak előnyben részesítését a befektető számára?
A beruházási projektbe történő pénzügyi befektetések egyszerű megtérülési periódusát a teljes nettó jövedelem alapján a befektetett tőke rendes megtérülési ideje képviseli. Ez a mutató nem érdekes a betétesek számára, mivel nem jelzi a kiegészítő nyereség beáramlásának lehetséges számát és feltételeit, amely a beruházási projekt fő célja, és ezen jövedelmek további felhasználásának fő oka a pénzügyi válságtársaságtól származó adósság kifizetésére.
A pénzügyi injekciók diszkontált megtérülési időszaka sokkal érdekesebb a befektető számára abban az időszakban, amikor a befektetési projekthez kiegészítő nyereségszerzéshez szükséges információ áll rendelkezésre, összehasonlítva egy alternatív jövedelemforrással, amelynek nagyjából azonos a kockázati szintje.
